Száz éve született Jan Karski, aki meg akarta állítani a Holokausztot

2014. január 1. (szerda)


Jan Karski Washingtonban, röviddel halála előtt. Fotó: Carol Harrison

Bibó István a XX. század egyik nagyhatású magyar gondolkodója, politológus, szociológus, történész, aki a második világháború idején menlevelek kiállításával zsidókat mentett így írt a zsidóságnak nyújtott segítség elégtelenségéről: „siralmasan és szánalmasan kevés, mennyire mögötte marad annak, amit kellett és amit lehetett volna, mennyire meg van terhelve sok hiábavaló óvatossággal és jóra való restséggel, mennyire hiányzott belőle az, hogy a jóakarat megéreztetésének az igyekezetén túlmenően, mindenestül vállalja egy-egy hozzá forduló gondját, és kezébe vegye a megmentését, és az esetleges kockázatokba is mennyire inkább csak belecsúszott, mintsem szembement volna velük.” [1]

Jan Karskiból, a lengyel földalatti állam legendás emisszáriusából nem hiányzott sem a szándék, sem a tett. Születésének századik évfordulója kiváló alkalom arra, hogy kivételes alakja újra a kollektív emlékezet részévé váljon. Jan Karski titkos megbízott információkat juttatott ki a náci Németország által elfoglalt Lengyelországból nyugatra. Negyedik, s egyben utolsó küldetésének alkalmával kétszer is megfordult a varsói gettóban, majd ezt követően bejutott a zsidók számára létesített izbicai átmenőtáborba. Ezek után a tapasztalatok után juttatta el a lengyel kormánynak Londonba 1942 őszén a zsidó népirtásról és a tragédia részleteiről beszámoló jelentését.

Szemtanúságának megrázó beszámolóját és a zsidó vezetők követeléseit fontos amerikai és brit politikusoknak is átadta, élükön az Amerikai Egyesült Államok elnökével, Franklin D. Roosevelttel. Sajnos többségük nem hitt a jelentésnek, vagy nem vette tudomásul az abban foglaltakat. Mint ahogy a szövetséges hatalmak háborús stratégiája sem tartotta szem előtt azt. Évek múltán Karski, a “A nagyhatalmak és Lengyelország 1919-1945. Versailles-től Jaltáig” című kiváló könyv szerzője, a washingtoni Georgetown Egyetem politológia professzoraként egy vele készült interjúkban így nyilatkozik: „ A háború után értesültem róla, hogy senki sem tudott arról, hogy mi történt Lengyelországban  [...] A zsidóság számára nem volt remény, hisz nem volt saját országuk.”

Százéves évforduló

Jan Karski (eredeti nevén Jan Romuald Kozielewski) 1914-ben született Łódźban. A varsói Lengyel Történeti Múzeum 2010-ben indította négyéves programját Jan Karski. Befejezetlen küldetés címmel, melynek tiszteletbeli védnöke a Lengyel Köztársaság elnöke, Bronisław Komorowski, s melynek célja, hogy felidézze Jan Karski történetének emlékét Lengyelországban és világszerte. A lengyel földalatti állam mitikus emisszáriusának története a lengyel-zsidó kapcsolatok kontextusában is meghatározó. Ugyanakkor olyan univerzális értékeket is érint, mint a tolerancia, az állampolgári kötelesség, a szolidaritás. Jan Karski öröksége a totalitárius ideológiák és az antiszemita beállítottság tagadása.

A Jan Karski. Befejezetlen küldetés című program csúcspontja a 2014-ben, tízegynéhány lengyel városban megrendezésre kerülő Karski-napok lesz. A Lengyel Történeti Múzeum által készített különleges kiállítás külföldön, többek között Tel-Avivban, Ottawában, Brüsszelben, Párizsban, Berlinben és Budapesten is bemutatkozik.

Jan Karski emlékezete

Az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Barack Obama 2012 májusában az USA legmagasabb polgári kitüntetését, az Elnöki Szabadság-érdemrendet ajándékozta posthumus Jan Karskinak. Lengyelországban Karski még életében átvehette a legfontosabb állami elismerést, a Fehér Sas Érdemrendet az akkori köztársasági elnöktől, Lech Wałęsától. Továbbá Izrael állam díszpolgára lett, a Yad Vasem intézet pedig odaítélte neki az egyik legmagasabb állami kitüntetést, a „Világ Igaza” címet. Nyolc lengyel város és amerikai tanintézet avatta tiszteletbeli doktorrá. A Jan Karski és Pola Nireńska díjat, melyet a New Yorki-i YIVO Institute for Jewish Research és a varsói Zsidó Történeti Intézet évente egyszer ítél oda azon publikációk szerzőinek, akik a lengyel zsidóság lengyel kultúrában nyújtott szerepét és jelentőségét mutatják be, maga Karski alapította.

Alakját eredeti módon örökítik meg az ún. „Karski-padok”, melyek már több nagyvárosban, Washingtonban, New Yorkban, Tel-Avivban, Łódźban, Kielcében és Varsóban is megtalálhatók. New Yorkban a Madison Avenue sarkán, a Lengyel Köztársaság Főkonzulátusának szomszédságában utcát neveztek el róla, mint ahogy Łódź egyik forgalmas utcája, és a lengyel főváros egyik fiatalok körében igen népszerű körútja is róla kapta nevét. Karski alakja számos filmben megjelenik, így Claude Lanzmann Shoah című monumentális alkotásában is.

Negyvenévnyi feledés után, mely a lengyel kommunizmus időszakára esett, a lengyel diplomata Jan Karski születésének századik évfordulója kiváló alkalom arra, hogy párbeszédet kezdeményezzen életéről és tetteiről.

Az értékek, melyekért áldozatot vállalt, ösztönzésül szolgálhatnak a fiatal lengyel nemzedéknek, azoknak, akik 1989 után születtek, már a szabad Lengyelországban. Karski örökségének üzenete általános érvényű, tanulságként szolgál napjainkban is, és arra int, hogy mindig készek legyünk közbelépni, ha az emberiség ellen elkövetett gaztett, az emberi méltóság megsértésének veszélye forog fenn.

szerző: Lengyel Történeti Múzeum/Ewa Wierzyńska és Grzegorz Tomczewski

 


[1] Bibó István: Zsidókérdés Magyarországon 1944 után,  Múlt és Jövő, Budapest, 2001