Wacław Felczak

Egyéb

Wacław Felczak - az emléktábla avatása Eötvös József Collegium Budapest

2006. május 29. (hétfő), 20.00

Eötvös Collegium

A budapesti Lengyel Intézet és az Eötvös József Collegium tisztelettel értesíti, hogy a

Wacław Felczak professzor tiszteletére
állított emléktábla avatására

2006. május 29-én (hétfőn) 18 órakor
kerül sor Budapesten az Eötvös József Collegium dísztermében.

Az ünnepség programja:
Megnyitó beszédet mond Andrzej Przewoźnik helyettes államtitkár, a Harc és Mártíromság Emlékvédelmi Tanácsának vezetője. Ezután Kovács István történész, a Magyar Köztársaság korábbi krakkói főkonzulja tart előadást Wacław Felczak professzorról. Az emléktáblát Csoóri Sándor avatja fel.

Az emléktábla Orr Lajos magyar szobrászművész műtermében készült a Harc és Mártíromság Emlékvédelmi Tanács megbízásából.

Belépés csak meghívóval.

Wacław Felczak (1916-1993) – kiváló lengyel történész, a II. világháború alatt a Lengyelország és Magyarország közötti illegális futárszolgálat szervezője és parancsnoka volt. A háború után, 1945–1948 között a London–Varsó útvonalon folytatott illegális futártevékenységet. 1948-tól 1956-ig életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt politikai fogoly volt. 1958-tól a krakkói Jagelló Egyetem Történettudományi Intézetének munkatársaként Magyarországgal és Jugoszláviával foglalkozott, a „Magyarország története” (1983) c. könyv szerzője. A professzori címet csak a szabad Lengyelországban, 1993-ban kapta meg. 1993 október 23-án – az 56-os magyar forradalom és szabadságharc évfordulóján – halt meg.

A Lengyel Történettudományi Társaság krakkói tagozata valamint a Jagelló Egyetem Történettudományi Kara 2001-ben Wacław Felczakról és Henryk Wereszyckiről elnevezett díjat alapított XIX. és XX. századi közép-kelet-európai történelemmel foglalkozó kutatók számára.

Az ünnepség helyszíne:
Eötvös József Collegium (1118 Budapest, Ménesi út 11-13.)

Szervezők: az Eötvös József Collegium és a budapesti Lengyel Intézet

Belépés csak meghívóval.

WACŁAW FELCZAK 1916. május 29-én született Golbicében. A magyar történelem és kultúra iránti érdeklődés már iskoláskorában fellobbant benne. A Poznańi Egyetemen történelmet tanult. A XIX. század első felének, de főleg a forradalom és szabadságharcnak lengyel-magyar kapcsolataival foglalkozott. A lengyel állam ösztöndíjasaként az 1938/39-es tanévet az Eötvös Collegium diákjaként Magyarországon töltötte.
Wacław Felczak azonban a háború kitörése miatt legközelebb már „csak” 1940 májusában a Fegyveres Harci Szövetség felesküdött katonájaként jött Magyarországra. 1940 és 1944 között a Varsó és Párizs, majd a Varsó és London közötti földalatti futárszolgálat budapesti szervezője, egy ideig parancsnoka volt, így pénzt, jelentéseket, utasításokat, parancsokat továbbító tevékenységével, befolyásos magyar kapcsolataival elévülhetetlen érdemeket szerzett a lengyel ellenállásban. A háború alatt négy testvérét veszítette el. A koalíciós időszakban politikai szerepet vállaló bátyját, Zygmuntot, a Munkapárt egyik vezetőjét, 1946-ban gyilkolták meg a kommunisták.
Felczak a háború után is többször megfordult Lengyelországban, de az ezt követő aktív ellenállásban már nem bízott, úgy vélte, hogy az feleslegesen kivérezteti a nemzetet. Beiratkozott a Sorbonne-ra, hogy befejezze tanulmányait. 1948-ben Stanisław Mikołajczyknak, a koalíciós kormány menekülni kényszerített miniszterelnök- helyettesének személyes kérésére vállalta, hogy kihoz egy családot Lengyelországból. Baljós előérzettel indult haza. Útközben 1948. december 22-én Moravská Ostravában tartóztatták le a csehszlovák biztonsági szervek. Átadták a katowicei Biztonsági Hivatalnak. Három hónapig tartó, kegyetlen kínzásokkal kísért kihallgatás- időszak következett. A Lengyel Népköztársaság megdöntésére irányuló kísérlet és kémkedés vádjával 1951 áprilisában ítélte a Legfelsőbb Katonai Bíróság halálra, amelyet életfogytiglani börtönre változtatott. A hírhedt X. pavilonban évekig magánzárkában ült.
1956. október 30-án büntetését – egészszségi állapotára tekintettel – megszakították: tizenkét hónap szabadságot kapott. 1957. október 22-én a tizenkét hónapi betegszabadság elteltével a Legfelsőbb Katonai Ügyészség az ítélet felülvizsgálását kérte. Két hónappal később a Legfelsőbb Katonai Bíróság a kémkedés vádját elejtve Wacław Felczakot tizenegy évi börtönre ítélte, és a büntetést azonnal harmadolta. Így nem tért vissza a börtönbe. Sohasem kérte rehabilitálását.
1958 januárjától a nagy tekintélyű, bár a hatalom által nem kedvelt Henryk Wereszycki professzor meghívta őt a Jagelló Egyetem Történeti Intézetébe tanársegédnek. A tudományos pályáját negyvenkét évesen újrakezdő Wacław Felczak a horvát-magyar kiegyezésről írta doktori értekezését. A hatvanas évek végén fejezte be Historia Węgier (Magyarország története) című nagydoktori munkáját.
Az 1970-es évek közepétől kezdett ismét Magyarországra járni, de hogy a fiatalok népesebb csoportjával találkozzék, abba csak 1979 végén egyezett bele. 1985 nyarán elhozta legkedvesebb tanítványait Magyarországra. Vendéglátásuk költségeit baráti közadakozás teremtette elő. Ingyenes szállásukról az Eötvös Kollégium gondoskodott. Ekkor fogalmazódott meg fiatal magyar tanítványaiban az ötlet, hogy 1986. május 29-én beköszöntő hetvenedik születésnapjára emlékkönyvet jelentessen meg. A tanulmánykötet hatszáz példányban Hungaro-Polonica címmel látott napvilágot. Átadására 1986. június 6-án, ünnepi kari tanácsülésen, a Jagelló Egyetem dísztermében került sor.
1987 őszén Wacław Felczak három hónapot töltött az Eötvös Kollégiumban vendégtanárként. Ő volt az, aki a Bibó szakkollégium diákjait pártalakításra bíztatta. Pár hónap múlva létrejött a FIDESZ, amely 1991-ben Felczak tanár urat tiszteletbeli tagjává választotta.
A régóta húzódó professzori kinevezéséről szóló dokumentumot 1993. október 4-án nyújtotta át neki Lech Wałęsa köztársasági elnök. Felczak professzor a varsói Belweder-palotában tartott ünnepi fogadás után soha többé nem tért vissza Krakkóba. 1993. október 23-án egy varsói kórházban elhunyt. Halálának dátumával is a magyar történelemhez kötődik.

Kovács István