URBAN POSITIVE

Kiállítás

2017. november 8. (szerda), 19.00 — november 30. (csütörtök)

1061 Budapest, Andrássy út. 32

URBAN POSITIVE – kortárs művészeti kiállítás a LATARKA Galériában

Megnyitó november 8-án 19.00 órakor
MŰVÉSZEK: Juraj Florek, Stefan Osnowski, Juraj Toman, Zsemlye Ildikó
Kurátor: Tomasz Piars

Az URBAN POSITIVE kiállítás a városi területek hangulatát szeretné megragadni négy kortárs művész munkái által. Azok a művészek, akik a városi közeg témakörével foglalkoznak, legtöbb esetben kritikusan szemlélik a várost magát, mint egy olyan helyet, amely teret ad az emberi romlásnak, és ez gyakran környezetünk válságos állapotához kapcsolódik. Mindegyik itt kiállító művész egymástól teljesen eltérő módon közelíti meg ezt a témát. Ami közös bennük, hogy megállíthatatlanul keresik a szépséget a jelenkori urbánus helyszíneken; az ezeken a helyeken fellelhető rejtett esztétikai szépséget szeretnék feltárni, amely sokak figyelmét elkerülheti. Annak érdekében, hogy ne csak „képeslapokat” és „szép képeket” gyártsunk, amelyek illenek a nappali tapétánk színvilágához, és egy hamisítatlan, hiteles városképet ábrázoljunk, szükség van egy szokatlan nézőpontra, helyszínre vagy egy nem mindennapi technikai megközelítésre. Néhány alkotás ezen a kiállításon meggyőzhet minket arról, hogy akár egy poszt-kommunista architektúra, egy bukott városfejlesztési terv vagy egy elhagyatott, sivár épület is lehet szép a maga egyedülálló módján. Van Gogh szemléletét alapul véve pedig – miszerint a művészetben az igazságot s nem a szépséget érdemes keresni – művészeink megtartották a műfaj tradícióit. A természetben ugyan nem, városi környezetben azonban igen, ez utóbbi pedig folyamatosan átalakul és formálódik az évtizedek során.
STEFAN OSNOWSKI /1970/ Kelet-Németországban született, jelenleg Budapesten él. Fő médiuma a fametszet. Legutóbbi művei olyan városi helyekkel, területekkel foglalkoznak, amelyek stabil helyszínek, ugyanakkor tágabb értelemben mégsem azok, hiszen folyamatos mozgás és változás éri őket nap mint nap, mint például a közlekedési csomópontok, végállomások, egy alagút, országút vagy egy garázs. Képei homályosak, így az ő elvont, absztrakt megközelítésével figyelhetjük meg a városi atmoszférát, beleképzelve magunkat egy városlakó „bennszülött” helyébe, aki szinte mindig folyamatos mozgásban van a metropolisz betonrengetegében. A számos hétig tartó munka egyetlenegy fametszet elkészítéséhez éles kontrasztban áll azzal a kísérletezéssel, hogy elkapjuk a minket érő hirtelen, városi impulzusok szétszórt darabkáit.
JURAJ FLOREK /1986/ szakterülete a városi plein-air festészet. A szlovák származású művész 2017 szeptemberét Budapesten töltötte. Itt tartózkodása alatt Florek felfedezte Budapest belvárosát és a helyi festményeket. A plein-air festészeten belül is az indusztriális irányvonal számára a legszimpatikusabb. Az indusztriális építészeti formák különleges alakrendszere, „morfológiája” nagy kontrasztot képezve árnyék és fény között a művész lepusztult, már-már kellemetlen környezet iránti rajongását mutatja, azok iránt a helyek iránt való vonzódást, amelyek általában elsőre nem túl bizalomgerjesztőek, mégis ez teszi őket igazán izgalmassá. Florek többnyire Budapest külvárosi területein késztette el élénk, vibráló kortárs festményeit. Épp aktuális állomása Budapest, hiszen hosszú távú terve, hogy csatlakozzon minél több város plein-air festészeti porjektjeihez.
JURAJ TOMAN /1985/ szintén szlovák művész, így az ő munkái szlovák városrészeket ábrázolnak, különös, szokatlan helyszíneket. Toman két részre osztja az alkotási folyamatot: a szabadban történő alkotásra és a műtermi munkára. Mindkét esetben többnyire a városi témájú, urbánus alkotásokat készít. Plein-air festészetében a friss, hirtelen impulzusok, pillanatnyi benyomások dominálnak egy adott helyszínnel kapcsolatban; nem szükséges intellektuálisan elvonatkoztatnunk ahhoz, hogy megértsük őket. A műtermi munkáit általában nagyobb vásznakra festi, sokszor két vagy több idősíkot megjelenjtve, melyek összefonódnak. Gyakran ábrázol hatalmas épületeket vagy városszerkezeteket a 20. század második feléből, valamint elhagyatott, sivár területeket is.
ZSEMLYE ILDIKÓ /1969/ Budapesten született magyar szobrászművész. Tájkép- (vagy terep-) szobrain a bronz, víz, homok találkoznak egymással. Gyakran élő növényzettel, mohával ötvözi konstrukcióit. Művei a valóság elemeit és tárgyait, jellegzetes részleteit, összefüggéseitől megfosztott kivágatait ábrázolják. A tömegről és térről való egyedi felfogásával új értelmet ad a szobrászat hagyományos kategóriáinak. Tárgyszobrászatának variabilitása a materiális és virtuális tér egyedi összeépítésével mindig új és új térélménynek, szoborélménynek teszi ki a szemlélőt. A bronz felületek váltakozásai, az egyes térelemek közt kiszüremlő apró, sejtelmes fények, fény-árnyék jelenségek kihangsúlyozzák a táj-plasztikák, városi közeg-kivágatok összetettségét. A kicsi, makettszerű városi épületrészletek, vasúti peronok, felüljárók, allegorikus, lírai ábrzolásai csak arra várnak, hogy az őket megpillantó néző feltárja általuk a mögöttük rejlő személyes történeteit, élményeit.
Ezek a területek olajszínekkel vannak megfestve, egy teljesen új és friss nézőpontba helyezve műveit. Az ötletek, elgondolások harmóniája minden egyes kiállított mű által egy pozitív megközelítéssel ábrázolt, kellemes városképet hoz létre mindnégy művész esetében.

Megtekinthető November 30-ig
LATARKA Galéria, Andrássy út 32.