Fordulópontok / Turning Points

Kiállítás

A huszadik század 1914, 1939, 1989 és 2004 tükrében. Kortárs művészeti kiállítás. Lengyelországot Artur Żmijewski képviseli.

2014. november 14. (péntek) — 2015. február 15. (vasárnap)

Magyar Nemzeti Galéria, C épület, III. emelet

Budavári Palota, Szent György tér 2.

Artur Żmijewski: 80064

Artur Żmijewski a kiállítás keretében bemutatott 80064 videomunkájának hőse  a 92 éves Józef Tarnawa, Auschwitz-Birkenau egykori foglya, túlélő, akit Żmijewski meggyőz, hogy újítsa meg a táborban alkarjára tetovált számot. A sorszám mint a történelem lenyomata fontos kordokumentummá válik, az emlékezet záloga, és ezért akár a többi értékes "műkincs" renoválásra és karbantartásra szorul- győzködi hősét a lengyel művész. Żmijewski filmjében a történelem találkozik a személyes sorstragédiával, s miközben a jelent a múlttal ütközteti az emberi intimitás és tisztelet határát átlépve a táborbéli foglyok dehumanizálódásával, eltárgyiasításával, identitásuktól való megfosztás traumatikus élményével is szembesít minket, nézőket.

A művészi provokáció, és az erőszak megújított gesztusaként is értelmezhető újratetoválás az érzelmek és visszaemlékezések felszakadása és heves ellenállás helyett csak konformista tiltakozást szül, ugyanazt a reakciót majd rezignált belenyugvást, ami egykor Tarnawának a túlélést biztosította.

TURNING POINTS

A kiállítás a EUNIC, az Európai Uniós Nemzetek Kulturális Intézeteinek Egyesülete és a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria közös együttműködésében jön létre.

A Fordulópontok a Magyarországon működő külföldi kulturális intézetekkel együtt létrehozott jelenkori képzőművészeti projekt. Tizenhat ország huszonhat alkotója elemzi a történelmet és a múlt évszázadot: bennünk, a nézőkben új, személyes, érzelemteli gondolatok ébrednek a múltról, amelyet átéltünk vagy az előző nemzedékek elbeszéléséből ismerünk.

A Fordulópontok kiállítás sokban illeszkedik a 2014-es év jubileumokban bővelkedő rendezvényeinek sorába. Ebben az évben emlékeztünk meg az első és a második világháború kitörésének, a kelet-közép európai demokratikus átalakulásnak, a vasfüggöny és a berlini fal leomlásának és az az Európai Unió keleti bővülésének évfordulóiról. Ez a kiállítás azonban nem egy emlékkiállítás az elmúlt száz év fordulópontjairól. A rendezőket sokkal inkább az foglalkoztatja, hogy mai művész kortársaink hogyan is látják, hogyan érzékelik a 20. századnak a mindezen történelmi és politikai események mögött kirajzolódó karakterét.

Alain Badiou francia filozófus – más gondolkodókkal együtt – a 20. századot a legrövidebb századnak tartja abban az értelemben, hogy a fontos eseményei 1914-ben kezdődtek és 1989-ben értek véget. Európa konfliktusai, nemzeti kérdései, a nagyhatalmak versengése és gyarmatosítási igényeik vezettek az első világháborúhoz, a „nagy háborúhoz”. A második világháború az elemzők szerint az első háború kiterjesztett folytatásaként értelmezhető, amelyben a vitás kérdések töretlenül jelen voltak és elmélyültek. A konfliktusok század elején meginduló folyamát a hidegháború évei után végül a szocialista rendszerek felbomlása és az Európai Unió erősödő integrációs folyamatai zárják le.

A történelmi eseményekre reflektáló művészet minden esetben tágabban, nagyobb általánosságban fogalmaz, mint amit az adott jubileum jelent. Az alkotók az évfordulót inspirációnak tekintik, olyan gondolatébresztő eseménynek, amely során újabb összefüggéseket, gondolatokat érthetünk meg. A Fordulópontok kérdéseket fűz a jubileumok köré: ilyen a háború meghatározó volta, az aktuális politikai fenyegetettség veszélye napjainkban, a totalitárius rendszerek retorikája és szimbólumrendszere, emberképe, a két nagy gazdasági-politikai világrend, a kapitalizmus és a szocializmus szembenállása és szerepe a történelem alakulásában, valamint az új gazdasági rend sokkja a felbomló Szovjetunió utódállamaiban, illetve Közép-Kelet-Európa azon államaiban, melyek 1989-ben nyerték vissza függetlenségüket. Az egyes művek érintik az emlékezet kérdését is: mindezeket az eseményeket hogyan dolgozza fel az utókor, hogyan viszonyulnak saját személyes és történelmi múltunkhoz egy olyan időszakban, amikor lassan nyilvánvalóvá válik, hogy az új évezred nem teljesen tudta/tudja az emberiséget átléptetni az előző század örökségén.

Kurátorok: Petrányi Zsolt és Vojnits Purcsár Vitó

Kiállító művészek: Johanna Kandl, Andreas Fogarasi, Josef Dabernig (Ausztria), Kateřina Šedá (Csehország), Kristina Norman (Észtország), Société Réaliste (Franciaország), Clemens von Wedemeyer, Alexander Roob (Németország), John Timberlake (Anglia), Paolo Ventura (Olaszország), Shy Abady (Izrael), Shitamichi Motoyuki (Japán), Artur Żmijewski (Lengyelország), Iosif Kiraly (Románia), Democracia, Javier de Villota (Spanyolország), Istvan Balogh (Svájc), Mikyta Svatopluk (Szlovákia), Laibach/Neue Slowenische Kunst (Szlovénia) és a magyar művészek: Asztalos Zsolt, Bodoni Zsolt, Forgách Péter, Kisspál Szabolcs, Kupcsik Adrián, Sugár János és Szűcs Attila.

Együttműködő partnerek:

Ausztria - Osztrák Kulturális Fórum
Cseh Köztársaság - Cseh Centrum
Észtország - Magyarországi Észt Intézet
Franciaország - Francia Intézet
Németország - Goethe-Institut  
Egyesült Királyság - British Council Hungary
Olaszország - Olasz Kultúrintézet
Izrael - Izraeli Kulturális Intézet
Japán - Japán Alapítvány, Budapest
Lengyelország - Lengyel Intézet
Románia - Román Kulturális Intézet
Szlovákia - Szlovák Intézet
Szlovénia - Szlovén Köztársaság Nagykövetsége
Spanyolország - Embajada de España - Instituto Cervantes
Svájc - Svájci Nagykövetség


A kiállítás támogatója: ARDINSYS