Zośka Papużanka

Irodalom

Zośka Papużankát a Świat Książki könyvkiadó „új lengyel próza” sorozatában tavaly megjelent első könyvéért 2012-ben a Polityka hetilap Paszport díjára jelölték. Idén ő képviseli Lengyelországot a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében megrendezésre kerülő Európai Elsőkönyvesek Fesztiválján.

2013. április 20. (szombat), 14.30

Millenáris

1024 Budapest, Kis Rókus u. 16–20.

fotó: Michał Korta

szentcsalád (Szopka)

Az elmúlt évek legfigyelemreméltóbb írói debütje, ragyogó elbeszélés, mely a háborútól napjainkig követi végig egy lengyel család életét, mely patológikusnak ugyan nem mondható, ám képtelen tagjai számára boldogságot és biztonság-érzetet teremteni. A regény világában a házasság szigorú szabályok szerint programozott börtön, a családi fészek pedig maga az abszurd színház, annak állandó kellékeivel: üvöltözésekkel, imákkal és rántot szeletekkel. Persze számos olyan család van, mint amilyenben Maciek és Wanda felnőtt, és mi is sokáig emlékezni fogunk a rémes, szüntelen káráló anyára, akinek sikerül boldogtalanná tenni szeretetlenségben vergődő férjét és lányát, merthogy egyedül Maciek az, Maciuś, az első házasságából származó fia, aki nem hagyja magát tönkretenni, legalábbis nem az anyjának… Ő inkább az önpusztítást választja.

Különleges családi saga életünk fejezeteiről, és arról, hogyan ítéljük ezeket meg az idő távlatából – a konfrontáció pedig nem egyszer okozhat nekünk meglepetést. Mindent egybevetve a könyv: megragadó képek, meghökkentő jelenetek sora a felnőtté válásról és a világgal szemben kialakított védekező mechanizmusainkról.

 

„Könnyedség, humor, természetes irónia, kifogástalan lengyelség – olyan tulajdonságok ezek, melyekkel ritkán találkozunk elsőkönyvesnél. Legyünk őszinték – valódi ritkaság.”

Dariusz Nowacki (Gazeta Wyborcza, 2012. október 23.)

„Papużanka egy különleges nyelvi bábeli tornyot épít, a befogadó pedig egyre tanácstalanabb, mert nem tudja, hogy nevessen-e, vagy keserű könnyeket hullajtson a leírt történetet olvasva.  A „Szopka” (szentcsalád) jó példa arra, hogy az élet prózaiságát hogyan emeljük át az irodalom világába. Igazán érdekes könyv, bizonyíték arra, hogy a szokványos témaválasztás ellenére is lehet újszerű élményt nyújtani az olvasónak.”

Jarosław Ciehowicz (Kryticznym okiem, 2012. október 10.)

(…) a regény vitathatatlan érdeme, hogy a már korábban említett pokol a részletekben, mikrotörténések sorozatában, a mindennapi élet apró eseményeiben mutatkozik meg. A hősök nem ugranak egymás torkának, alapvetően hiányoznak a traumatikus történések, a fizikai erőszak vagy a bántalmazás. Úgy is mondhatjuk, hogy a rémálomért ezeknek a kis ártalmatlannak tűnő lidércnyomásoknak a felgyülemlése a felelős. (…) Hozzá kell tenni, hogy eme hétköznapi rémálmot több szereplő szemszögéből láthatjuk. Ez a többszólamú narráció rendkívül szuggesztív, egyszerre mégis titokzatos: itt mindenkinek elege van, de alapjában véve senki sem lázad. Hogy miért? Bizonyára azért, mert a családi kapcsolatok különösen tartós köteléket jelentenek.  Ez az erő irracionális, ami nem csak az értelmből űz csúfot, de az önfenntartás ösztönével is ellentétes. A probléma abban áll, hogy amint megrekedünk ebben az abszurdumban, képtelenné válunk a felismerésére. Ez a pokol, vagy inkább családi poklocska –ahogy az író is sugallja - csak kívülről mutatja meg magát (…)

Dariusz Nowacki (Gazeta Wyborcza, 2012. október 23.)

Zośka Papużanka, 1978-ban született, végzettsége szerint teatrológus, lengyeltanárként dolgozik és irodalomelméletből doktorál. Kabarédalok szerzője. Krakkóban él, két fia van, flamencózik, éjszakánként olvas, és jól érzi magát a bőrében. Zośka Papużankát a Świat Książki könyvkiadó „új lengyel próza” sorozatában tavaly megjelent első könyvéért 2012-ben a Polityka hetilap Paszport díjára jelölték.