A II. világháború kirobbanásának 79. évfordulója

1 września 2018 r. (sobota)

Hetvenkilenc évvel ezelőtt a Lengyelország elleni német agresszióval megkezdődött a II. világháború. 1939. szeptember 1-jén hajnalban a Német Birodalom csapatai átlépték a lengyel határt. Bár 1939-ben a lengyel hadsereg alulmaradt a támadók aránytalan túlerejével szemben, a vereséggel záruló küzdelem a lengyel katonák számára a II. világháborús harci cselekményeknek csak a kezdetét jelentette

Szeptember 1-jén 4.45-kor a német csapatok megkezdték a Lengyelország megtámadására vonatkozó terv végrehajtását Fall Weiss kódnév alatt 1600 km hosszú frontvonalon. Az első napokban kiemelkedő ellenállás tanúsított a gdański Westerplattén található katonai raktár, melyet a lengyel legénység egy hétig védett. A német parancsnokok tervei szerint a villámháború lehetővé tette volna a lengyel csapatok gyors védekezésre kényszerítését, körbevételét és szétverését. Annak ellenére, hogy a Fall Weiss a tertvezettnél lassabban haladt, az ellenség döntő fölénye miatt a Lengyel Hadsereg csapatai már a hadjárat első napjaiban arra kényszerültek, hogy az ország belsejébe vonuljanak vissza.

Franciaország és Nagy-Britannia hadüzenete a Német Birodalomnak 1939. szeptember 3-án felkeltette a reményt, hogy a szövetségesek részéről segítség érkezik. Minden nagy lengyel városban lelkes demonstrációkat tartottak. A valóságban azonban egyik nemzet katonai és polgári vezetése sem kezdeményezett határozott lépéseket a németek ellen, megszegve ezzel a szövetségesi kötelességeiket. Az ún. furcsa háborúnak csak a németek Franciaország elleni támadása vetett véget 1940. tavaszán.

A Lengyelország elleni német támadás tervei nem értek véget a területi hódításnál, a népesség pacifikálását és az értelmiségi réteg felszámolását is tartalmazták. Wieluń és más lengyel városok bombázása már a konfliktus első óráiban nagyszámú polgári áldozatot követelt. A lengyel társadalom elitjének felszámolását az 1939. szeptember 12-i jełowai konerencián tervezték el A értelmiségi réteg kiirtását, amely az ún. Intelligenzaktion valamint az AB (Außerordentliche Befriedungsaktion) akció keretében valósult meg , a Német Birodalom a megszállást követő években következetesen végrehajtotta.

Az ellenfél jelentős katonai túlsúlya és a szovjet csapatok 1939. szeptember 17-i meglepetésszerű támadása ellenére a Lengyel Hadsereg alakulatai elszántan ellenálltak. A kocki ütközet volt az ún. szeptemberi hadjárat utolsó összecsapása. Habár a lengyel csapatok 1939. október 6-án letették a fegyvert, a hadsereg számos egysége az ellenállást választotta és folytatta a harcot a német megszállók ellen. Ezek közül az egyik legelső a Lengyel Hadsereg Önálló Egysége volt, mely Hubal őrnagy parancsnoksága alatt működött.

A megszállók a lengyel területeken megkezdték az ott élők elleni tömeges népirtást, mely gyakorlatilag a  II. világháború 1945-ös végéig eltartott. A náci támadók tevékenységének - a zsidó nép tömeges megsemmisítésének, az általános terrornak és a bárminemű ellenállás elfolytásának - végeredménye több millió lengyel állampolgár halála volt.

Az 1939-es lengyel védekező harc elvesztése nem jelentette az ellenállás végét az ország területén. A mindkét megszálló által gyakorolt elnyomás 1939. szeptember 27-én életre hívta a Lengyelország Győzelme Szolgálatát. A lengyel ellenállási mozgalom Európa legnagyobb földalatti államává nőtte ki magát, a lengyelek maguk pedig a megszállókkal más frontokon is felvették a harcot, hozzájárulva a szövetségesek végső győzelméhez és a II. világháború lezárásához.