Magyar emlékek Lengyelországban

19 stycznia 2018 r. (piątek)

2018. január 16-án a megújult budapesti Lengyel Intézetben bemutatták az Antall József Tudásközpont külföldi magyar emlékeket összegyűjtő sorozatának legújabb, „Magyar emlékek Lengyelországban” című kötetét.


Photo credit: Németh Szabolcs

A rendezvényt megnyitó Joanna Urbańska, az intézet igazgatója beszédében elmondta, a kötet jól tükrözi a két nép nagy múltra visszatekintő barátságát, sors- és értékközösségét. Szavai szerint külön jelentőséget kölcsönöz számára, hogy a lengyelek idén ünneplik függetlenségük századik évfordulóját, és soha nem felejtik el, magyar barátaik mindig mellettük álltak szabadságküzdelmeik során.

Az igazgató beszéde után Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szólt arról, bár minden nép büszke külhoni honfitársai teljesítményére, eredményeire, ezeket a magyarok a megszokottnál kevésbé tartják számon. A kormány ezért hirdette meg 2012-ben a Julianus-programot, amelynek fő célkitűzése, hogy a magyar kulturális örökség részeként a világ minden részében elősegítse azoknak az emlékeknek a gyűjtését, amelyek a magyarság alkotótevékenységére és jelenlétére utalnak, illetve a magyarság számára jelentős eseményekként, történetekként szellemi örökségünk részét képezik. Ebbe a célkitűzésbe jól illeszkedik a Tudásközpont által két évvel ezelőtt útjára indított sorozat is. Közös történelmünk számos pontját felelevenítve a politikus elmondta, a kiadvány több egy puszta útikönyvnél, mivel nem csupán az emlékek felsorolására szorítkozik, hanem egy ezredév fordulatokban gazdag történelmébe ad nem mindennapi betekintést. Kitért az Antall-családnak a lengyel–magyar kapcsolatokban játszott jelentős szerepére, ezzel összefüggésben pedig a visegrádi négyek napjainkban is meghatározó együttműködésére. Végül beszédét egy Petőfi Az erdélyi hadsereg című verséből vett idézettel így zárta: „Két nemzet van egyesülve bennünk, / S mily két nemzet! A lengyel, s a magyar! / Van-e sors, amely hatalmasabb, mint / E két nemzet, ha egy célt akar?

Ezt követően a kötetről szólva Antall Péter, az Antall József Tudásközpont igazgatója kiemelte, a könyv kiadására családja emléke előtt való tisztelgésként és személyes kötelességként tekintett. Kiemelte, hogy a könyvpiacon manapság nehéz megtalálni a piaci rést, mégis hiszi, a kiadvány hiánypótló, mivel a benne szereplő fotók, illetve a történészek által írt szövegek is túlmutatnak saját magukon.

A kötet elkészítésében részt vevő szerzőkkel, Kovács István és Mitrovits Miklós történészekkel, illetve Gedai Csaba és Tóth Tibor fotográfusokkal tartott kerekasztal-beszélgetésen elhangzott, a két nép ezredéves közös története rendkívül gazdag, hiszen a politikai, kulturális, sport és vallási élet számos területét öleli fel. Ezért a kapcsolódási pontok felkutatása rendkívül szerteágazó munkát igényelt, ám ebből adódóan rendkívül élvezetes és inspiráló is volt. Szerzői szeretnék, ha a mű nemcsak útikönyvként szolgálna, hanem ösztönzést is jelentene a jövő fiatal kutatói számára. Abban is reménykednek, hogy a jobbára csak Krakkót ismerő magyar turistáknak munkájukkal meg tudták mutatni, Varsóban és a vidéki Lengyelországban is számos olyan emlékhely van, ahová érdemes ellátogatni. A beszélgetésből kiderült, hogy a két nemzetet összekötő közös emlékek ápolása nem tekinthető lezárt folyamatnak, hiszen a kötet megjelenése óta is avattak már újabb emlékhelyeket Lengyelországban, és további tervekben sincsen hiány. A kulturális kapcsolatok elevenen tartásában pedig a most megjelent kötet is fontos határkövet jelent.