Józef Piłsudski 150

5 grudnia 2017 r. (wtorek)

1867 december 5-én, a Vilnius közelében található Zułówban született meg Józef Piłsudski, az 1918-ban kivívott lengyel függetlenség szülőatyja, Lengyelország történelmének egyik legkiemelkedőbb államférfia. Eredményei és politikai elképzelései Lengyelországban máig forrásai az inspirációnak és heves vitáknak - politikusok, publicisták és történészek számára egyaránt.

A függetlenség 1918-as visszaszerzése több generációnyi lengyel erőfeszítésének és számos politikai csoportosulás munkájának eredménye volt. Józef Piłsudskit, a légiók alapítóját és az első államfőt a Második Lengyel Köztársaság alapító atyjaként tisztelik. December 5-én ünnepeljük születésének 150. évfordulóját.

Piłsudski a függetlenségi hagyományokat buzgón ápoló földesúri családba született. Először Harkovban folytatott tanulmányai során kapcsolódott be a politikai aktivizmusba, Két évvel később a II. Sándor cár megbuktatására szőtt összeesküvés gyanújával letartóztatták és öt évre Szibériába deportálták.

Röviddel száműzetésből való visszatérése után belépett a Lengyel Szocialista Pártba. A párt egyik vezetőjeként az orosz hatóságok ismét letartóztatták és a hírhedt varsói citadellában börtönözték be. Az első világháború kitörésekor csapataival behatolt az orosz megszállás alatt lévő területekre. Létrehozta a Lengyel Légiókat, amelynek Első Dandárját személyesen vezette. Amikor 1917-ben a Légók egy része visszautasította, hogy felesküdjön a német császárra, Piłsudskit letartóztatták és Magdeburg erődjében tartották fogva, egészen 1918 novemberéig.

Németország vereségét követően Piłsudskit kiengedték a fogságból, Varsóba sietett, ahol a Régenstanács megbízta a lengyel csapatok főparancsnokságával, illetve a felszabadított állam nemzeti kormányának létrehozásával. 1918 november 22-én hivatalosan is ideiglenes államfővé nevezték ki – ezt a pozícióját 1922 decemberéig , Gabriel Narutowicz Lengyelország első köztársasági elnökévé választásáig töltötte be. 1919-1921 között Piłsudski vezette a frissen visszaszerzett függetlenség védelméért folyó harcokat – harcolt a bolsevikok ellen, és vezetője volt a diadalmas varsói csatának.

1923-ban visszavonult a politikai élettől. 1926 májusában azonban, az időszak politikai fejleményeire reagálva a hozzá hű katonákat Varsóba vezette, ahol három nap harc után kikényszerítette az akkori kormány lemondását.  Az ezt követő években hadügyminiszteri és miniszterelnöki állást is töltött be. Külpolitikájában a Nyugat-Európával való jó kapcsolatok kialakítására törekedett.

Józef Piłsudski halála 1935 május 12-én meglepetésként érte a nemzetet, temetése pedig hatalmas nemzeti szimpátiatüntetéssé változott, tisztelettel adózva a független lengyel állam atyjának. Testét a Wawel kriptájában helyezték el, ahol királyok, államférfiak és a legnagyobb lengyelek nyugszanak. Szívét – végrendeletének megfelelően – ezüst urnába helyezték és Vilniusba szállították, ahol a Rossa temetőjében nyugvó anyja sírjába temették. 

Forrás