Semmi sem ajándék

Irodalom

Magyar költők, műfordítók Wisława Szymborska, a Nobel-díjas lengyel költőnő életéről és költészetéről.

2012. március 21. (szerda), 17.00

Nyitott Műhely

1123 Budapest XII. kerület Ráth György utca 4.

foto:Instytut Książki/ Lengyel Könyvintézet

 

Résztvevők:

Györe Balázs, Pályi András, Pálfalvi Lajos, Vörös István, Csordás Gábor

 

WISŁAWA SZYMBORSKA (1923-2012)

 

Szymborska 1923. július 2-án született a nyugat-lengyelországi Kornikban. Családja 1931-ben Krakkóba költözött, és az írónő is élete végéig ott élt. 1945-1948 között a Jagelló Egyetemen lengyel filológiát és szociológiát tanult.

Szymborskát 1996-ban tüntették ki irodalmi Nobel-díjjal. Személyes hangvételű, gondolati lírájának központi témája az ember egzisztenciális helyzete, illetve az egyén és a történelem kapcsolata. Verseit közérthetően, sok humorral fűszerezve írta. Az 1996-os irodalmi Nobel-díj indoklása szerint a rangos elismerést azzal érdemelte ki, mert "költészete ironikus pontossággal engedi az emberi élet momentumaiban megmutatkozni a történelmi és biológiai összefüggéseket". A díjnak köszönhetően vált nemzetközileg is ismertté, munkáit számos európai nyelvre lefordították és átültették arab, héber japán és kínai nyelvre is.

Wisława Szymborska 2012. február 1-jén, 88 évesen, krakkói otthonában hunyt el.

Magyarul két verseskötete jelent meg; a Csodák vására  [válogatta és az utószót írta Csordás Gábor, ford. Csajka Gábor Cyprian. 1988, Európa Könyvkiadó]  és Kilátás porszemmel  [válogatta Csordás Gábor, ford. Csajka Gábor Cyprian. 1997, Jelenkor Irodalmi és Művészeti Kiadó ].

Kapcsolódó program a Lengyel Intézetben

 

Semmi sem ajándék

Semmi sem ajándék, kölcsön minden.
Fülig úszom az adósságban.
Kénytelen leszek magammal
fizetni magamért,
életért életet adni.


Ez már a szabály,
hogy visszatérítendő
a szív, a gyomor
és egyenként minden ujjperec.


Túl késő a szerződést felbontani.
Adósságaimat levonják
a bőrömmel együtt.


Járkálok a világban
a többi adós között.
Az egyik szárnyai
árával tartozik.
A másik vonakodva
számol el leveleivel.


Minden szövetünk
a „tartozik" rovatban.
Egy pillaszál, levélkocsány
sem tartható meg örökbe.


A leltár pontos,
és azt mutatja,
hogy semmink sem marad.


Nem tudom felidézni,
mikor, hol és miért
szántam rá magam,
hogy megnyissam ezt a számlát.


A tiltakozást ez ellen
léleknek nevezzük.
És ez az egyetlen,
ami a leltárból hiányzik.

Nic darowane – Koniec i początek, 1993. 34.

(ford. Csordás Gábor)