A Bem-Petőfi Körkép (1898) részletei

Kiállítás

Az Erdélyi Panoráma /Bem-Petőfi Körkép/ (1898) részletei az Ilyen tavasz csak egy volt életemben c. kiállításon

2009. március 21. (szombat) — július 1. (szerda), 1.00

Budapesti Történeti Múzeum

Az Erdélyi Panoráma /Bem-Petőfi Körkép/ (1898) az Ilyen tavasz csak egy volt életemben c. kiállításon

Budapesti Történeti Múzeum Budapest, I. Szent György tér 2.

megtekinthető: 2009. március 20 – június 30.

Keressük a Bem-Petőfi Körkép (1898) további részleteit!

A Tarnówi Körzeti Múzeum keresi a magyar szabadságharc ötvenedik évfordulóján, 1898-ban Budapesten kiállított Bem-Petőfi Körkép / Erdélyi Panoráma fennmaradt darabjait. Az ópusztaszeri Feszty-körképhez hasonló óriási (120 méter hosszú, 15 méter magas) festményt az idő folyamán több, önálló motívumokon alapuló kisebb képre vágták. A tarnówi múzeumnak évtizedeken át tartó kutatómunkája során mostanra a körkép 24 részletét sikerült fellelnie, s 10 részlettel rendelkezik saját gyűjteményében. Ezekből látható most egy szép válogatás a Budapesti Történeti Múzeum „Ilyen tavasz csak egy volt életemben” c. kiállítás különlegességeként. Bízunk benne, hogy a festmények budapesti bemutatásának hírére Magyarországon is felbukkannak a panoráma további, elveszettnek hitt részei. A Lengyel Intézet honlapján (www.lengyelintezet.hu) megtekinthetők az eddig megtalált festményrészletek, illetve a teljes panoráma korabeli fotófelvétele, ami megkönnyítit az elveszett részek azonosítását. Az Erdélyi Panoráma az 1849. március 11-én vívott nagyszebeni csatát ábrázolja, ahol Bem József lengyel tábornok vezetésével a magyar honvédsereg fényes győzelmet aratott az egyesült osztrák és orosz haderő felett. A hatalmas méretű vásznat lengyel és magyar festők készítették 1897-ben a magyar kormány felkérésére a lengyel Jan Styka vezetésével, olyan neves magyar művészek közreműködésével, mint Vágó Pál, a csatajelenetek kitűnő festője, Spányi Béla, a neves tájképfestő és Margitay Tihamér.

Az Erdélyi Panoráma története Az Erdélyi Panoráma megszületésének előzménye a Wojciech Kossak és Jan Styka vezetésével megfestett lengyel körkép, a „Racławicei Panoráma”, melyet 1896-ban mutattak be a magyar közönség számára Budapesten. A nagy sikerre való tekintettel a magyar kormány 1898-ra (az 1848-as szabadságharc 50. évfordulója alkalmából) körképet rendelt Jan Styka festőművésztől. A 15 méter széles és 120 méter kerületű körkép Jan Styka vezetésével került megfestésre, olyan magyar művészek közreműködésével, mint Vágó Pál, a csatajelenetek kitűnő festője, Spányi Béla, a neves tájképfestő és Margitay Tihamér. A körkép öt hónapos munkát vett igénybe. A Bem-Petőfi Körkép központi témája az 1849. március 11-én vívott nagyszebeni csata, ahol a magyar honvédsereg Bem József lengyel tábornok vezényletével, bravúros hadművelettel győzelmet aratott az egyesült osztrák és orosz haderő felett. A körkép a döntő pillanatot ábrázolja, amikor az öldöklő küzdelemben, az ellenséges túlerő ellenére, a csata fordulópontjához érkezett. A panoráma egészéből négy részletet kell mindenképpen megemlíteni: Bem József és vezérkara, a hídért vívott harc, a honvédek rohama, s végül a közeledő magyar tartalékosok. A körképet először 1897. szeptemberében állították ki a lembergi nagyközönség számára, majd az év végén Budapestre szállították, ahol 1898-ban a márciusi ünnepségek fényét emelte a Városligeti pavilonban. A kiállítás alkalmából az Erdélyi Panoráma egészét bemutató katalógus jelent meg, amely ma lehetővé teszi a mű egyes fellelhető részleteinek azonosítását. Ezek után a körkép visszakerült Lengyelországba, ahol 1907-ben Varsóban állították ki újból. Mára sajnos a körképnek csupán egyes részletei ismertek, mivel a kor hasonló méretű műveinek sorsára jutott: nem tudták egészében elhelyezni egy erre megfelelő épületben, ezért maguk az alkotók darabolták szét önálló motívumokon alapuló részletekre, amelyeket Styka látott el szignójával. A feldarabolt körkép kérdése 1928-ban került újra szóba, amikor is Lengyelország és Magyarország közös, idegenben elhunyt nemzeti hősének, Bem József tábornok hamvait ünnepélyes keretek között szülővárosába, Tarnówba szállították. 50 évvel később, 1977-ben egy krakkói antikváriumban bukkant fel a panoráma egyik részlete. A tarnówi múzeum több évtizedig tartó kutatómunka eredményeként a körkép 24 részletének találta meg a lelőhelyét. Mára egy részük lengyel múzeumok gyűjteményeiben, néhány részlet pedig magántulajdonban található. A Tarnówi Körzeti Múzeum jelenleg a körkép 10 részletével rendelkezik gyűjteményében. A megtalált részeket lengyel szakértők az 1980-as években restaurálták. Magyarországon utoljára 2000-ben Szolnokon és Budapesten a Hadtörténeti Múzeumban kerültek bemutatásra a panoráma egyes fellelhető részletei. A tarnówi múzeum tovább folytatja kutatásait a fennmaradt részletek megtalálása érdekében, s a folyamatosan fel-felbukkanó újabb és újabb részek azt bizonyítják, hogy valóban van esély arra, hogy a korábban elveszettnek hitt darabok feltűnjenek különböző magángyűjteményekben, intézményekben, sőt talán múzeumokban is.

A Budapesti Történeti Múzeum az alábbi elérhetőségeken várja azok jelentkezését, akik úgy vélik, birtokában vannak a körkép egy-egy darabjának:

Telefon: (+36 1) 487 88 00, (+36 1) 487 88 54 e-mail:

A teljes, nagy felbontású panoráma és az eddig megtalált részletek (színesben jelölve):

1. panoráma

2. panoráma

3. panoráma

4. panoráma

5. panoráma

6. panoráma

7. panoráma

8. panoráma

9. panoráma

10. panoráma

Tarnów magyar nyelvű honlapja

Tarnówi Múzeum