2012. január 24. (kedd)
Urbán Balázs kritikája a Bárka Színház "Lángoló kerékpár" című előadásáról a Kultura.hu-n olvasható.
fotó: mti
A németek azok, akik olyan faszán jódliznak, legalábbis a Pici Fémkislány szerint. Nagyanyjának, aki Fásult Nénike tolókocsiban, más emlékei is vannak róluk, még a negyvenes évek elejéről. Hiába, a különböző generációk történelmi asszociációs készlete némiképp eltérő. KRITIKA
Már ebben az évadban sem az első olyan lengyel dráma bemutatóját láthatjuk Budapesten, mely a jelent – részben vagy egészben – a huszadik századi történelem, illetve történelmi tudat felől próbálja értelmezni. A mi osztályunk Kamrában tartott bemutatóját most a Bárkán Dorota Masłowska Megvagyunk egymással című darabja követte. Masłowska más generációt, más világszemléletet képvisel, mint Tadeusz Słobodzianek, írásmódja is alapvetően eltérő. A mind szerkezetét, mind narrációs technikáját, mind mondatfűzését illetően aprólékosan kidolgozottnak tűnő, követhető történetet mesélő, értelemre, érzelemre tradicionális módon hatni kívánó, szellemi értelemben roppant provokatív A mi osztályunkkal szemben a Megvagyunk egymással nemcsak kérdésfelvetését, de írásmódját tekintve is igen provokatív szöveg. Cselekménye gyakorlatilag nincs, szereplői erősen stilizált, gyakran abszurd mondatokat mondanak, melyekben eltérő nyelvi stílusszintek keverednek.