JANUSZ KORCZAK ÉV

Épp száz éve annak, hogy a XX. század első, és máig egyik legjelentősebb gyermekjogi aktivistája, Janusz Korczak megalapította a híres varsói Árvaházat (Dom Sierot), és hetven éve, hogy a zsidó származású lengyel orvos, gondolkodó, számos jelentős pedagógiai munka szerzője, árvaházának kis lakóival együtt mártírhalált  halt a treblinkai német megsemmisítő táborban.

Janusz Korczak halálának hetvenedik évfordulója alkalmából a lengyel parlament kulturális bizottsága Marek Michalak gyermekjogi biztos kezdeményezése nyomán a 2012-es évet Janusz Korczak emlékévnek nyilvánította. Az évforduló szervezője a Lengyel Köztársaság gyermekjogi biztosa, valamint egy kimondottan erre a feladatra létrehozott szakbizottság, melynek tagjai különböző minisztériumok képviselői.

Az emlékév célja, hogy Janusz Korczak szellemi örökségének aktualitását, gondolatainak, és gyakorlati munkásságának alkalmazhatóságát mutassa be főként a jelenkor multikulturális társadalma által állított kihívások tükrében. Számos esemény ad hírt Korczak gazdag szellemi örökségéről. A Korczak-év programjáról a pedagógus alakjának szentelt internetes oldalon lehet majd tájékozódni. 

Az évforduló keretében Lengyelország 16 vajdaságában rendeznek tudományos konferenciát, szakemberek, tudósok, gyermekek és fiatalok részvételével. Újra kiadják Korczak legfontosabb írásait, a Jak kochać dziecko (magyarul: Hogyan szeresük a gyermeket? Korczak és magyar gondolkodók írásai, szerkesztette: Takács István, Csillag Ferenc és Trencsényi László, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2011), valamint a  Prawo dziecka do szacunku (magyarul: A gyermek joga a tiszteletre) című köteteket.

A Nemzeti Oktatási Minisztérium döntésére a Gyermek- és Ifjúsági Országgyűlést –melyre évente a Nemzetközi Gyermeknapon (június 1-én) kerül sor- idén Janusz Korczak alakjának szentelik majd. Az Egészségügyi Minisztérium Korczak alakjára emlékezve a gyermek mint páciens jogaira hívja majd fel a figyelmet, az Egészségügyi Főfelügyelet pedig arra, hogy a gyermekbarát orvos és aktivista a gyermek- és ifjúsági higiénia terén is előfutárnak számított.

Az évforduló programjába a lengyel Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztériuma is becsatlakozik, olyan intézményein keresztül mint a Lengyel Könyvintézet (mely a korczaki életmű egyedüli és kizárólagos jogutódja), valamint a Színházi Intézet és a Nemzeti Könyvtár. 

Az évforduló legfontosabb eseménye Varsóban megrendezésre kerülő Nemzetközi Korczak Kongresszus lesz, de újra kiosztásra kerül majd a Janusz Korczak Nemzetközi Irodalmi Díj, valamint a Gyermekvédelemi Tevékenységért járó érdemrend, melyet Marek Michalak gyermekjogi biztos ítél majd oda. Az évforduló keretében Korczaknak ajánlják majd a Varsói Nemzetközi Könyvvásárt, valamint a Moszkvai és Franfurti könyvvásárok is számos programmal, társrendezvénnyel emlékeznek majd a tragikus életű gondolkodó és társadalmi aktivista alakjára.

Az évforduló alkalmából felújításra kerül az 1912-ben, Janusz Korczak alapította varsói Krochmalna utcai (jelenleg Jaktorowska u.) Árvaház (ma 2. Számú Janusz Korczak Gyermekotthon).

A lengyel külképviseletek is bekapcsolódnak a nemzetközi viszonylatban is jelentős életmű országhatáron túli promóciójába,  csakúgy mint a tudományos, valamint a civil szektor.

A Kidprotect Alapítvány kiemelt figyelmet szentel az évfordulónak, a korczaki életmű népszerűsítésének, arra buzdítva a fiatalokat, hogy saját nyelvükön fogalmazzák meg a nagyformátumú filantróp alakjához való viszonyukat, gondolataikat, alternatív előadások, Korczak-szövegek szabad zenei adaptációin keresztül.

Az évforduló fontos részét képezi az összlengyelországi prevenciós program, mely a „Korczak állomás” címet viseli ( s melyről bővebben a www.przystanekkorczak.pl lengyel nyelvű Internetes oldal tájékoztat).

 

JANUSZ KORCZAK ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA

Janusz Korczak, Henryk Goldszmit, néven született 1878 július 22-én, asszimiláns zsidó családban, Varsóban, és 1942 augusztus 6. körül halt mártírhalált a treblinkai haláltábor gázkamrájában. Lengyel pedagógus, publicista, író, orvos, társadalmi aktivista.

A gyermekjogi és a gyermekek egyenjogúságáért folytatott mozgalmak előfutára. Növendék-önkormányzatot vezetett. Az első gyermekek által írt folyóirat alapítója. A kiskorú gyermekek reszocializációjának, problémás gyermekek nevelési diagnózisainak úttörője.

Szülei Józef Goldszmit (1844-1896) és Cecília Gębicka. Apja halála után a család súlyos megélhetési problémákkal küzdött, ezért Henryk viszonylag korán, korrepetálással segítette édesanyját. 1898-ben kezdte a Varsói Cári Egyetem Orvostudományi szakán tanulmányait, és egy évvel később Svájcba utazott, hogy közelebbről is megismerje Pestalozzi pedagógiai munkásságát. Ottléte alatt különös érdeklődést mutatott a gyermekkorházak, iskolák, valamint az ingyenes ifjúsági olvasótermek iránt. 1905 márciusában szerzett diplomát. Katonaorvosként részt vett az orosz-japán háborúban, ahol szolgálataiért őrnagyi rangot szerzett. 1903-1912 között gyermekorvosként praktizál. A szegényebb családoktól nem kér vizitdíjat. 1907-ben Berlinbe utazik, hogy önköltségen tovább képezze magát. Gyermekklinikákon gyakornokoskodik, és speciális nevelőintézetek működését analizálja. 1911-ben elhatározza, hogy nem alapít saját családot, nem akar ún. privát gyerekeket, de minden gyermeket, akivel praxisa során találkozik sajátjának tekint. Altruisztikus meggyőződése megakadályozta abban, hogy kivételt tegyen „gyermekei” között. A tradicionális családmodellt nem tartotta a társadalmi kötelékek legfontosabb elemének, és nem értett egyet a konzervatív-keresztény, valamint a zsidó hagyománykör által annak tulajdonított szereppel. Másrészről mind önmaga bevallása, mind mások megítélése szerint mintegy 200 árva apja volt, és talán még néhányszáz gyermeké, akik pedagógiai és szociális szervezői pályafutása egy évtizedes időszakában hagyták el az árvaház falait. Demokratikus légkörben neveli gyermekeit, és nem osztja a meggyőződést, miszerint a gyermeknek biztos, meleg oltalomra, családi fészekre van szüksége, mert szerinte a szocializáció épp a korosztállyal történő konfrontáció (vagyis kölcsönös elfogadás) által lehetséges, mely felkészíti a gyermeket az idillikusnak nem nevezhető felnőtt életre. Nem korlátoz, nem tilt, de partnerként kezeli neveltjeit, párbeszédet folytat velük. 1914-18 között az ukrán front divíziós kórházának főorvosa, majd ukrán gyermekmenhelyeknél szolgál Kijev mellett.

A pedagógus

Korczak a gyermekemancipáció követője volt, hitt a gyermekek önálló akaratában, és a gyermek jogait megillető tiszteletben. Fontosnak tartotta a gyermekek reszocializációját, s úgy gondolta épp ebben segíthetnek az általa létrehozott gyermekönkormányzatokat, vagy olyan kezdeményezések, mint az ifjúsági újság. A periférián élő, szegénysorú gyermekek védelmezője, tanítója volt.

Árvaház, A mi házunk

A varsói Árvaházat (Dom Sierot) Stefania Wilczyńskával alapította zsidó gyerekek számára. Az intézmény 1912-től 1942-ig működött a Krochmalna utca 92 szám alatt, és felépítését az Árva Gyermekek Segítségére Létrehozott Társaság tette lehetővé. Korczak egészen 1932-ig az épületben lakott. 1940-ben az Árvaházat a gettóba költöztetik a Chłodna utca 33 szám alá, vezetőjét pedig letartóztatják, majd néhány hónap múlva, óvadék fejében elengedik.  A háború előtt, 1919-1936 között Maryna Falskával közösen a lengyel gyermekek számára létesített, Nasz Dom (Mi Otthonunk) vezetője, ahol úttörő pedagógiai módszereket alkalmaznak.

Irodalmi munkásság

1898-ban részt vett a Varsói Kurir  színdarab-pályázatán, négy felvonásos Którędy? (Merre) című drámájával, melyet Janasz Korczakként írt alá. Ez lesz későbbi álneve. 1900-ban Hen-Ryk néven működik együtt a szatirikus Kolce (Tövisek) című hetilappal. Versek, felietonok szerzője, miközben egy másik periodika részletekben közli Dzieci ulicy (Utcagyerekek) című regényét, mely később könyvkiadvány formájában is megjelenik. 1904-től a Głos (Hang) című hetilap hasábjain jelennek meg a Dziecko salonu (Szalongyerek) részletei, mely mű  nemzetközi elismerést hoz írójának.

1939-ben adta ki Pedagogika żartobliwa (Tréfás pedagógia), Moje wakacje (Vakációim) Gadaninki radiowe Starego Doktora (Az öreg doktor rádió-tereferéi) című műveket.

 1926 –ban alapította a Kis szemle (1926-1930) című periodikát, melynek szerzői gyermekek és fiatalok, s amelynek négy éven keresztül szerkesztője. A lap a növekvő antiszemita légkörben nem talált pozitív fogadtatásra, annak szerkesztését később átadja asszisztensének. Korczak a rádión keresztül is a gyermekek jogainak védelmére hívja fel a figyelmet, mind szélesebb publicitást keresve a probléma bemutatására. Titkára majd munkatársa a szocialista, később elismert íróvá váló Igor Newerly volt. A pedagógus műsorait egy időre szüneteltették vitás etikai tanításra hivatkozva, 1939 szeptemberében mégis a Lengyel Rádió előadója.

Henryk Goldszmit 1896-tól számos folyóiratnál publikált: humoreszkeket, társadalmi, nevelési, erkölcsi értekezéseket. Ezenkívül többtucat, idegen nyelvre is lefordított gyermekeknek szóló és gyermekekről írott mű szerzője. A megszállás alatt írt naplója egyszerű  nyelvével, ugyanakkor filozofikus beállítottságával különleges írásnak számít.

A Lengyel Irodalmi Akadémia 1937-ben Aranykoszorús íróvá avatta.

Társadalmi szerepvállalás

1899 decemberében letartóztatták a Varsói Jótékonysági Társaság olvasótermeiben végzett tevékenységéért. Az 1916-ban, Bécsben alapított Haszomer Hacair nevű zsidó cserkészszervezet tizenhat tagú alapítótársaságának tagja.  

A Szabadkőművesekhez 1925 körül csatlakozott. A páholy életre hívta a „Tenger csillaga” szervezetet, a  „Le Droit Humain” Nemzetközi Föderációt, melynek célja kibékíteni egymással az embereket, akiket elválaszt az egyház és egymás kölcsönös tisztelete által keresni az igazságot.

A harmincas évek derekán ellátogatott Palesztinába. Komolyan fontolgatta, hogy elhagyja Lengyelországot, melynek egyik fő oka a nyugati szomszéd példáját követő, egyre erősödő faji szegregáció és nacionalizmus, mely egy olyan elhivatott szocialistának, amilyen Korczak nem jelenthetett kedvező légkört társadalmi és pedagógiai munkássága szempontjából sem.

A varsói gettó

A háború idején lengyel katonai egyenruhát viselt és nem járult hozzá a zsidók diszkriminatív, kék vagy sárga Dávid-csillaggal történő megbélyegzéséhez, mert úgy vélekedett, hogy az a szimbólum megbecstelenítése. Élete utolsó három hónapját (1942 májusától) a Varsói gettóban töltötte, ahol mikor lehetősége volt rá naplóján dolgozott, melyet 1958-ban publikáltak először, Varsóban. Ezek a személyes feljegyzések még 1939-re nyúlnak vissza, aztán 2,5 évre megszakadnak, mert az árvaházi munka Korczak minden energiáját és idejét leköti. Ekkortájt határozza el, hogy nem hagyja magukra kis védenceit, annak dacára, hogy későbbi életrajzírója, Newerly révén hamis papírokhoz juthatna, s ekkoriban már nemzetközi ismertsége is lehetővé tenné, hogy valamely semleges országban várja ki a háború végét.

Árvaházának kis lakóival együtt 1942 augusztusában halt mártírhalált a treblinkai német megsemmisítő táborban.

.

 

 

Kapcsolódó:

hivatalos honlap

Kultura.hu

Fodor László: Janusz Korczak

www.przystanekkorczak.pl

A Magyar Pedagógiai Társaság Janusz Korczak Munkacsoportjáról

Culture.pl