Kerékpárral a fekete kontinensen át -Április 3-ig!

Kiállítás

Egy különleges kiállítás Kazimierz Nowak, a múlt századi utazó, riporter, fotográfus képes útinaplójából. FIGYELEM! A RENDKÍVÜLI ÉRDEKLŐDÉSRE VALÓ TEKINTETTEL KÜLÖNLEGES HÉTVÉGI NYITVATARTÁSSAL A KIÁLLÍTÁS EGÉSZEN ÁPRILIS 3-IG LÁTOGATHATÓ.

2011. január 27. (csütörtök), 17.00 — április 3. (vasárnap)

Lengyel Intézet, kiállítóterem

1065 Budapest, Nagymező u. 15

Örömmel értesítjük Önöket, hogy a tervezett március 31-i időpont helyett a kiállítás egészen április 3-ig nyitva tart.

A kiállítás április 1-3 között az alábbi rendhagyó időpontokban látogatható:

péntek: 12.00-22.00
szombat: 10.00-24.00
vasárnap: 10.00-23.00

 

Különös elbeszélés ez, mert különleges ember volt a szerzője: Kazimierz Nowak lengyel utazó, aki a világon elsőként biciklizte be magányosan Afrikát. Poznańból indult 1931-ben Tripoliba, és 1936-ban fejezte be az expedíciót Algírban, vagyis északról tartott délnek, majd vissza.

Nemcsak az utazási és felfedezési szenvedély játszott azonban szerepet abban, hogy vállalkozzék a nem kis veszélyekkel járó útra, de gazdasági okai is voltak Kazimierz Nowak elhatározásának. A Poznańi Biztosító Társaság szerény fizetésű hivatalnokaként ő is megérezte a gazdasági világválság következményeit. 1925-ben kétszer is bejárta kerékpáron Európa egy részét: átbiciklizett Magyarországon, Ausztrián, Olaszországon, Belgiumon, Hollandián, illetve Románián, Görögországon és Törökországon. 1928-as újabb expedíciója alkalmával eljutott egészen Tripoliig (Észak-Afrikába). Egészségi állapota, az anyagi nehézségek és a családja utáni vágyakozás azonban visszafordulásra késztették. Utazásairól ismert turisztikai és földrajzi lapoknak (pl. a „Poznaj Świat”-nak) küldözgetett úti beszámolókat fényképekkel gazdagon illusztrált riportok formájában. Ezzel nemcsak családja eltartását, de további útjainak kiadásait is biztosította. Első, bár rövid találkozása az egzotikus Afrikával olthatatlan vágyat ébresztett benne arra, hogy bejárja az egész földrészt.

Mindez 1931-ben vált lehetővé. Szerény úti felszereléssel (hétéves kerékpár, tartalék gumik, sátor, Contax típusú kisképes fényképezőgép és személyes holmi) nekivágott élete nagy útjának.

Először vonattal Rómáig, aztán kerékpáron Nápolyig, onnan hajóval Tripoliig, nagy kalandja első állomásáig jutott el. Innen délnek, Tű-fok (Agulhas-fok) felé vette az irányt. Útközben átutazott Szudánon, Belga Kongón, Ruandán, Délnyugat-Afrikán. 1934-ben érte el a Tű-fokot, majd visszaindult Észak-Afrika felé. A visszaút Délnyugat-Afrikán, Angolán, Belga Kongón, Francia Nyugat-Afrikán át vezetett és 1936 novemberében ért véget Algírban.

Az utazás öt esztendeje alatt megismerkedett a tuaregekkel, az egyiptomi fellahokkal, a mocsárlakó sillukkal, a vatusszik nemes törzsével, a pigmeusokkal, a transvaali búrokkal, a busmanokkal, a törpe babingokkal, az emberevő arandákkal és a kontinens sok más lakójával. Vendégeskedett számos egyszerű afrikai bennszülött házában, de törzsi vezetőik lakhelyén sőt, királyi udvarokban is. Általában igen szívélyesen, érdeklődéssel fogadták az utazót. Csak néha keltett a bennszülöttek körében ijedelmet és csodálkozást. Átkelt a fekete láz, a malária, a lepra, a cecelégy által terjesztett álomkór és más trópusi betegségek „territóriumán”. Elég jól tudott arabul, ennek köszönhette, hogy sikerült kimásznia számos szorongatott helyzetből, például amikor az emberevők törzsével találkozott.

Kazimierz Nowak minden élményét feljegyezte és lefényképezte. A kész riportokat és fotóriportokat vagy maga küldte el, vagy felesége, Maria közvetítésével juttatta el különféle folyóiratok szerkesztőségeibe. A honoráriumok biztosították családjának a megélhetést.

Hazatérte után több, fényképekkel gazdagon illusztrált előadást is tartott a fekete kontinens kultúrájáról – többek között Poznańban, a krakkói Jagelló Egyetem Földrajzi Intézetében, Varsóban. Szándékában állt kiadni egy emlékezéseit tartalmazó könyvet, s gondolatban már következő, Indiába és Délkelet-Ázsiába irányuló útját tervezte. Elképzeléseit azonban nem sikerült megvalósítania. A folyton visszatérő maláriás tünetek legyengítették szervezetét, tüdőgyulladást kapott, ez pedig 1937-ben, nem egészen egy évvel az után, hogy visszatért az afrikai útról, korai halálához vezetett.

Kazimierz Nowak útja során több mint 40.000 kilométert tett meg kerékpáron, esetenként lóháton és csónakon. Több mint 10.000 fényképet készített. Egy részüket, megfelelő leírással és találó kommentárokkal ellátva, elküldte lengyel és külföldi lapoknak, valamint családjának.

Nowak remek megfigyelő volt. Megragadta és fényképein megörökítette a XX. század 30-as éveinek gyarmati Afrikájában élő népek különleges kultúráját, a kontinens természeti kincseit.

            Kazimierz Nowak 1897. január 11-én született a podóliai Stryjben. Az I. világháború után Poznańban telepedett le, s egy biztosító társaságnál dolgozott. Egészen fiatal korától kezdve igen nagy érdeklődést tanúsított az utazás és a fényképezés iránt. Első biciklis útjain hazájával ismerkedett. 1922-ben megnősült, feleségül vette Maria Gorcikot, s még ugyanabban az évben megszületett Elżbieta nevű kislányuk, majd 1925-ben Romuald nevű fiuk.

Írta: Hanna Nasz

Fordította: Szenyán Erzsébet

 

Tekintse meg a kiállítás katalógusát!

 

A kiállítást megnyitják:

Kürti Gábor (Kükü), a Hajtás Pajtás ügyvezető igazgatója és Hanna Nasz, a kiállítás kurátora

időpont: 2011. január 27, csütörtök, 17.00

helyszín:Lengyel Intézet (Bp, VI. Nagymező u. 15)

 

A kiállítás látogatása ingyenes!

nyitvatartás

hétfő-csütörtök:  9:00-20:00

péntek: 9:00-17:00

Hétvégén a Lengyel Intézet zárva tart