A galériáról

 

 

2019 fontos év a budapesti Lengyel Intézet történetében, hiszen két évfordulót is ünneplünk, az intézet megalapításának 80., valamint kortárs művészeti galériája, a Platán létrejöttének 20. jubileumát. 1999-ben az egykori nagy népszerűségnek örvendő lengyel bolt helyén, az Andrássy úton megkezdi működését a Platán Galéria. Nevében a híres budapesti platánfákra való utalás, egy hosszú életű vállalkozás vágyáról tanúskodik. 

 

Galéria a XXI. század küszöbén

A Platán Galéria a XX. és XXI. század fordulóján született, a lengyel-magyar kapcsolatok számára oly fontos évben, a budapesti Lengyel Intézet fennállásának 60. évfordulóján (1939. május 24.), hatvan évvel a II. világháború kitörése és az első lengyel menekültek Magyarországra érkezése után. A Lengyel Intézet galériájának létrejötte alkotók, tudományos és kulturális intézmények, valamint a lengyel és magyar társadalom nagy hagyománnyal bíró összefogásának öröksége.

A magyar alkotók még a hatvanas években kezdték felvenni a kapcsolatot a lengyel galériákkal, ekkor kezdte el őket, és a magyar kritikusokat élénken foglalkoztatni a lengyel művészet, melynek eredményeként 1973-ban, a nagy lengyel csillagász, Mikołaj Kopernik (Nikolausz Kopernikusz) születésének 500. évfordulója alkalmából, az Intézet szervezésében megrendezésre került nagyszabású, magyar alkotók munkáit bemutató In Memoriam Kopernik (Kopernikusz Emlékkiállítás) című kiállítás a Budapesti Műszaki Egyetem aulájában.

A lengyel alkotók kiállításait, a hetvenes illetve nyolcvanas években, Józef Szajna (Ernst Múzeum), Władysław Hasior és Magdalena Abakanowicz (Műcsarnok) bemutatkozásait élénk érdeklődés kísérte mind a magyar művészek, kritikusok, mind pedig a művészetkedvelők körében.

A lengyel közösség, valamint magyar alkotók kezdeményezésére megrendezésre kerülő, magyar művészek munkáiból összeállított kiállítás-aukció, melynek az Intézet adott helyet, s melynek bevételét az 1997-ben Lengyelországában pusztító árvíz következtében súlyos károkat szenvedő Wrocławi Nemzeti Múzeum kapta meg, nem pusztán művészeti esemény, de a Lengyelországgal való együttérzés gesztusa volt.

A Lengyel Művészet Fesztiválja - Polonia Expressz (1996-1997) új fejezetet nyitott a lengyel-magyar kapcsolatok történetében, melynek keretében a lengyel művészet és kultúra eddig soha nem látott gazdag skálája kerülhetett bemutatásra. A "Lengyel művészet 1945-1995" címet viselő kiállítás, melyre a Műcsarnokban került sor, a lengyel művészet kedvező magyarországi percepciójának egy újabb bizonyítékát adta.

Egyúttal megszületett az igény, hogy a fesztivál széleskörű promóciója kapcsán a lengyel művészet folyamatos jelenléthez jusson Magyarországon. A Magyar Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztériuma támogatásának és jóindulatának, valamint a lengyel külügyminisztérium segítségének köszönhetően a Lengyel Intézet megnyithatta művészeti galériájának kapuit, melynek nevében a híres budapesti platánfákra való utalás, egy hosszú életű vállalkozás vágyáról tanúskodik. A Platán Galéria a kezdetektől fogva egy művészeti diskurzus, művészek, kurátorok, galériák párbeszédének fórumaként működött. A lengyel művészet magyarországi percepciójának mértéke okán született meg a vágy, hogy egy Közép- és Kelet-Európa más országainak művészetére nyitott, színvonalas galériát hívjunk életre. A működés első két évében megrendezésre kerülő mintegy 18 kiállítás 11 lengyel, 4 magyar, egy cseh, egy szlovén és egy észt művész bemutatkozására teremtett lehetőséget.

A Platán Galéria 1999. november 5-én nyílt meg "Napló - In memoriam Péter Gémes (1951-1996)" című kiállítással. A Varsói Képzőművészeti Akadémián végzett művész munkáinak bemutatását felesége tette lehetővé. Ez év végén a Wrocławi Nemzeti Múzeum igazgatója, Mariusz Hermansdorfer a "Festmények" címet viselő tárlat kurátoraként, a múzeum értékes gyűjteményéből rendezett kiállítást. 

Barbara Wiechno, a Lengyel Intézet igazgatója 1997 – 2001 között