A Pál utcai fiúk

Színház

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk A varsói Nemzeti Színház vendégjátéka

2009. április 4. (szombat), 21.00 — április 6. (hétfő), 1.00

Nemzeti Színház

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

rendezte: Michał Zadara

2009. április 4-5. (szombat-vasárnap) 19.00 óra

A varsói Nemzeti Színház vendégjátéka a Nemzeti Színház és a Budapesti Tavaszi Fesztivál által közösen szervezett Nemzetközi Színházi Fesztiválon.

A Molnár Ferenc világhírű regénye alapján készült adaptáció meglepő, új fénybe állítja az eddig kizárólag gyermektörténetként értelmezett darabot, a regény szereplőit ugyanis érett férfiak alakítják.

Molnár Ferenc korszakalkotó regénye nem csak Magyarországon volt kötelező olvasmány, több közép-kelet-európai generáció nőtt fel a Pál utcai grundharc és Nemecsek tragikus megdicsőüléssel végződő kálváriájának történetén. A harmincas évei elején járó Michał Zadara talán most érkezett el oda, hogy "felnőtt" jelentést adjon ennek a gyerekfejjel megismert, gyerekeket felvonultató példázatnak - színpadi adaptációja férfibarátságról, méltóságról és becsületről, hatalomról, az elmúlással való szembesülésről szól.
A szűkebb pátriát jelentő grund ez alkalommal némileg kitágul, a rendező nem riad vissza attól, hogy egymásba játszassa a lengyel történelem és aktuálpolitika kérdéseit, rákérdezzen a közönség a nemzeti értékekhez és a hazaszeretethez való viszonyára. Zadara színpadán múlt és jelen, magánélet és közélet kapcsolódik egybe, amit a szereposztás is hangsúlyoz: ezek a fiúk - a Nemecseket játszó Solarzot kivéve - már túlvannak első ifjúságukon, ők a varsói Nemzeti Színház nagy színészei, múltjuk van, házon belül és kívül. Azt viszont nem könnyű eldönteni, mi foglalkoztatja Zadarát jobban: a felnőttek gyerekes harcai vagy a gyerekek felnőttes játékai?
"Az olvasmányélmény elsősorban az emlékezet tárgyként érdekel bennünket. (...) Hogyan és miért emlékezünk? Kivé válunk az emlékezet által? A színpadon megjelenő érett férfiak alakításával arra keressük a választ, hogy felnőtté válásunk ellenére miért maradunk mégis éretlenek. A hősök egy fikcióban hisznek. Úgy tesznek, mintha a grund a hazájuk lenne, amelyért az életüket is készek feláldozni. Épp úgy, ahogy mi, felnőttek is tudatosan tartozunk valamilyen csoporthoz, szervezethez. Fiktív egyesületeket találunk ki, amelyek éppoly abszurdak, mint ez a Pál utcai grund." /Michał Zadara/

Az előadást olyan prológus nyitja, amelyben a színészek átadják magukat az emlékezésnek, amikor a Kis Színházban voltak pályakezdők. Egy csokor „ruhatári” anekdota hangzik el, s végül pedig elmerengenek azon, hogy a színház épülete egy-két év múlva valószínűleg megszűnik létezni. Ilyenformán a Pál utcai fiúk története tükröződik a Kis Színház színészeinek történetében: a közös nevező itt a távozás, a múló idő jele.

Michał Zadara (1976) a fiatal lengyel rendezőnemzedék képviselője. Politikatudományi és színházi tanulmányait - némi kitérőkkel - az Egyesült Államokban kezdte, majd Krakkóban tökéletesítette. 2004 óta többek között Witkiewicz, T. S. Eliot, Heiner Müller, Peter Handke, Juliusz Słowacki, Stanisław Wyspiański, Jean Racine, Ivan Viripajev, Witold Gombrowicz, Friedrich Dürenmatt és Martin Buber szövegeit vitte színre Gdansk, Krakkó, Wrocław, Varsó, Szczecin és Berlin színházaiban.

Az előadás lengyel nyelven, magyar feliratozással látható.

Nemzeti Színház
Budapest, IX. Bajor Gizi park 1.

Az egész világ háborút játszó fiúkról szól - interjú a rendezővel