Lengyel néptánc-tanfolyam az FMH-ban

Egyéb

Lengyel néptánc-tanfolyam az FMH-ban! Közép-lengyelországi táncok oktatása (Mazóvia, Észak-Kislengyelország, Nagylengyelország...) adatközlőktől átvett, nem stilizált formában.

2009. február 12. (csütörtök), 21.00

Fővárosi Művelődési Ház

Lengyel néptánc-tanfolyam az FMH-ban!

Közép-lengyelországi táncok oktatása (Mazóvia, Észak-Kislengyelország, Nagylengyelország...) adatközlőktől átvett, nem stilizált formában.

Mi a közös egy közép-európai táncban és dervisek transzos gyakorlatában?
Hogyan tud az ember négy irányba forogni?
Hogyan táncoljak úgy, hogy akár 40 percig is táncolhassak?
Hogyan lehet egy táncból párbeszéd?

Tanít: Szymon Brzeziński (Táncház Egyesület, Varsó)

A programban még: táncos filmfelvételek vetítése.

Fővárosi Művelődési Ház
Bp. XI., Fehérvári út 47.
92-es terem, I. em.

Csütörtökönként 20.00 - 22.00
Első alkalom: 2009. február 12.

Belépő: 400 Ft/alkalom
4 alkalomra szóló bérlet: 1400 Ft

Információk és érdekességek a lengyel népzenéről:

Táncház Egyesület - Varsó (lengyelül és angolul)>>

Lengyel népzene enciklópédia (lengyelül és angolul) >>

Lengyel-magyar népzene - Joszko Broda: Poslóchejcie kamaradzi >>

Európa zenéje - lengyel népzene >>

Index fórum - lengyel népzene >>

Lengyel népzene (Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia, 1898):
A lengyel népzene egészen sajátszerű jellemző, melynek különössége a rhythmus végtelen változatosságában, rövid zenei tételekben és élénk mozgékonyságban áll. Ez által fötűnően különbözik a keleti és déli szlávok népzenéjétől. A szélesen hullámzó dallamok és gyöngébben lüktető rhythmus, valamint a változó időmérték és ütem a lengyel népzenétől teljesen idegen. Másik nevezetes jellemvonása a lengyel népzenének a többszólamúság teljes hiánya, a mi egyfelől a tiszta hangvételre való gyönge hajlamban gyökerezik, más részt pedig abban, hogy a nép épen nem idegenkedik a középső hangok határain túlcsapongó dallamoktól. A lengyel nép mindig magasabban énekel az emberi hang természetes középterjedelménél, s főkép a nőktől igen jó néven veszik, ha a templomban lehetőleg magasan énekelnek.

A lengyel népzene termékeit két csoportba oszthatjuk: oly dalokra, melyek táncz-rhythmusokon alapúlnak, továbbá lágyabb lüktetésű dalokra. Az első csoport a gazdagabb és prdekesebb. E dalokban lovagias délczegség és előkelőség párosúl enyelgő jókedvvel. A bánat és sovárgó vágy nem szólal meg bennük; míg ellenkezőleg a kis-oroszoknak bármely nemű dalában mélabús hangúlat az uralkodó. A lengyel dalból vidám életkedv és erős önbizalom hangzik, s a szakokat a végükön kiharsanó kurjantás valósággal hetyke jelleműekké teszi. Míg a kis-orosz a lassú időmértéket kedveli, addig az igazi lengyel dal fő jellemvonása a gyors időmérték és a Dur-hangnem.
(Forrás: Lengyel népzene (Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia, 1898)
/Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár/
)