Anyák és Lányaik: Anyák Napja

Kiállítás

Anyák és Lányaik: Anyák Napja

2005. július 8. (péntek), 20.00 — szeptember 2. (péntek), 1.00

Platán Galéria

A Matki i córki (Anyák és Lányaik) csoport 2005 januárjában a varsói Galéria XXI-ben bemutatott Anyák napja című kiállítás előkészületei során szerveződött. Tagjai a kiállítás kurátora Agnieszka Rayzacher és nyolc művész: Anna Baumgart, Sędzia Główny performansz csoport (Karolina Wiktor és Aleksandra Kubiak), Elżbieta Jabłońska, Zuzanna Janina, Katarzyna Korzeniecka, Alicja Łukasiak és Monika Mamzeta.

Miért éppen Anyák napja?

Az anyaság ábrázolása a művészetekben évszázadokon keresztül lényegében változatlan volt. Már a paleolit korban megjelentek a Vénusz-típusú telt idomú, határozott nemiség jegyeit viselő ábrázolások, kisplasztikák. A nő, mint a termékenység és a természettel való kapcsolat ősi szimbóluma, az ókori kultúrákban is nagy szerepet kapott, például az istennők megszemélyesítésében. A Mária-kultusz megjelenésével az európai kultúrkörben Mária és a gyermek Jézus sokáig az uralkodó ikonográfiája volt az anyaságnak. A Madonnát olyan tulajdonságokkal ruházták fel, amelyek egy nő, illetve anya esetében elengedhetetlenek. A XIX. századig a művészek – férfiakról lévén szó – az anyaságot elsősorban férfi szemmel közelítették meg, így az, elsősorban az otthon melegét, a biztonságot és a családi harmóniát sugallta. Született-e a kortárs művészetben alternatívája ennek a férfiak által alkotott idillikus ábrázolásnak?

A századforduló nő-művészei, mint pl. Mary Cassat, Cecilia Beaux vagy a lengyel Olga Boznańska az anyaságot, a nőiséget a korábbiaktól különböző aspektusból közelítették meg. Helen Hadwick fotóinstallációiban az anya és lánya közötti szimbolikus-testi egységre hívta fel a figyelmet. Alice Neel festészetében a fáradtsággal és türelmetlenséggel járó áldott állapotot jeleníti meg.

Korunk nő-művészei választ keresnek arra, hogy mi a nő helye korunk világában, és milyen a női identitás, műalkotásaikban az élet privát területéről választanak témákat. Ettől elválaszthatatlan az anyaság, és a hozzá kötődő szinte előírt házimunkák.

Az Anyák napja című kiállítás ötlete részben azért született, hogy szembehelyezkedjen az átfogó jellegű, „a nő a lengyel művészetben” típusú kiállításokkal. Nem célja hogy történelmi áttekintést adjon, hanem hogy reagáljon arra, amit jelenleg a művésznők mondani akarnak – milyen választ adnak a társadalmi és kulturális változásokra, hogyan mutatják meg privát oldalukat. A kiállítás segítségével a kurátor felhívja a figyelmet az anyaság képével kapcsolatos, folyton kísértő sztereotípiákra, például hogyan nézzen ki, hogyan öltözködjön, hogyan viselkedjen egy terhes nő.

Diskurzust szeretne indítani arról, hogy a nők hogyan gondolnak az anyaságra. Még mindig kötelességükként élik-e meg? Mi az anyáiktól és nagyanyáiktól áthagyományozódott örökségük? Szeretné felhívni a figyelmet az anya és lánya, illetve a család különböző nő tagjai között fennálló relációkra.

Kurátor: Agnieszka Rayzacher

A megnyitón közreműködött: Szabó Eszter Ágnes képzőművész