Jarocin 2018

2018. július 17. (kedd)

Múlt hétvégén fejeződött be a Jarocin Fesztivál 2018-as kiadása. Az esemény igazi lengyel legenda – számos lengyel nemzedék élettapasztalatának kulcsa, a zene és a szélesebben értelmezett kultúra társadalmi változásokban játszott szerepéről folytatott beszélgetések állandó viszonyítási pontja.

 

A Fiatal Nemzedék Jarocini Országos Zenei Szemléje – amely később felvette a Rockzenészek Fesztiválja nevet – 1980-ban született meg jelenlegi formájában Walter Chełstowski ötlete alapján, bár más zenei fesztiválok már 1970 óta voltak itt. Meglehetősen hosszú ideig a kelet-európai blokk országainak legnagyobb ifjúsági zenei, főleg pedig rockzenei fesztiválja volt.
A Lengyel Népköztársaság idejében a szabadság oázisa volt, egyfajta ugródeszka, amely kiutat kínált a szürke valóságból, de voltak olyan hangok is, amelyek szerint a fesztivál csak a hatalom által céltudatosan létrehozott biztonsági szelep volt a szubkultúrák frusztrált fiataljai számára. Az ún. harmadik nyilvánosság, vagyis a független ifjúsági fanzinok, zinok kiadói szerint a túl radikálisnak tartott együtteseket (például egy bizonyos ponttól a Dezertert) már nem hívták a fellépők közé.A fesztiválon rockot, punk rockot, heavy metalt, bluest és reggae-t játszottak, és fellépett rajta gyakorlatilag minden ilyen stílusú zenét játszó fontos lengyelországi zenekar. A fesztivál fontos része volt az alter színpad is, ahol olyan együttesek léphettek fel, amelyek máshol nem számíthattak nagyobb számú közönségre. A Lengyel Népköztársaság idejében a szabadság oázisa volt, egyfajta ugródeszka, amely kiutat kínált a szürke valóságból, de voltak olyan hangok is, amelyek szerint a fesztivál csak a hatalom által céltudatosan létrehozott biztonsági szelep volt a szubkultúrák frusztrált fiataljai számára. Az ún. harmadik nyilvánosság, vagyis a független ifjúsági fanzinok, zinok kiadói szerint a túl radikálisnak tartott együtteseket (például egy bizonyos ponttól a Dezertert) már nem hívták a fellépők közé.
A fesztiválon rockot, punk rockot, heavy metalt, bluest és reggae-t játszottak, és fellépett rajta gyakorlatilag minden ilyen stílusú zenét játszó fontos lengyelországi zenekar. A fesztivál fontos része volt az alter színpad is, ahol olyan együttesek léphettek fel, amelyek máshol nem számíthattak nagyobb számú közönségre.
A 80-as években a jarocini fesztivál a független zenei előadók számára gyakorlatilag az egyetlen olyan bemutatkozási lehetőséget jelentette, ahol gyakran nem alkalmaztak cenzúrát. Az olyan ritka helyek egyike volt, ahol nagyobb szabadságot engedtek meg az öltözet, a hajviseletet, a viselkedésmód és a véleménynyilvánítás terén.
1980 után a fesztivál komoly szerepet töltött be a zenei világban, főleg a közönségének köszönhetően. Gyakran előfordultak különböző incidensek is: kifütyülték az együttest, vagy megdobálták paradicsommal, sárral vagy kövekkel. A fesztiválközönség nem tolerálta az abban az időben hivatalosan támogatott zenekarokat, a közönség fogadtatása pedig gyakran döntően befolyásolta az előadók további sorsát is.
A koncertek amatőr felvételei elkerültek az ún. harmadik nyilvánossághoz tartozó, nem csak a hivatalos kultúra, de a második nyilvánosság (azaz az ellenzék) irányába is kritikus alternatív kiadókhoz, ami nem csak a hatalommal, de a fő ellenzéki irányvonalaktól való távolságtartást is jelentette.
A Jarocinban bemutatkozó zenekarok közül talán a következők a legfontosabbak:

A Fiatal Nemzedék Jarocini Országos Zenei Szemléje – amely később felvette a Rockzenészek Fesztiválja nevet – 1980-ban született meg jelenlegi formájában Walter Chełstowski ötlete alapján, bár más zenei fesztiválok már 1970 óta voltak itt. Meglehetősen hosszú ideig a kelet-európai blokk országainak legnagyobb ifjúsági zenei, főleg pedig rockzenei fesztiválja volt.

A Lengyel Népköztársaság idejében a szabadság oázisa volt, egyfajta ugródeszka, amely kiutat kínált a szürke valóságból, de voltak olyan hangok is, amelyek szerint a fesztivál csak a hatalom által céltudatosan létrehozott biztonsági szelep volt a szubkultúrák frusztrált fiataljai számára. Az ún. harmadik nyilvánosság, vagyis a független ifjúsági fanzinok, zinok kiadói szerint a túl radikálisnak tartott együtteseket (például egy bizonyos ponttól a Dezertert) már nem hívták a fellépők közé.

A fesztiválon rockot, punk rockot, heavy metalt, bluest és reggae-t játszottak, és fellépett rajta gyakorlatilag minden ilyen stílusú zenét játszó fontos lengyelországi zenekar. A fesztivál fontos része volt az alter színpad is, ahol olyan együttesek léphettek fel, amelyek máshol nem számíthattak nagyobb számú közönségre. A Lengyel Népköztársaság idejében a szabadság oázisa volt, egyfajta ugródeszka, amely kiutat kínált a szürke valóságból, de voltak olyan hangok is, amelyek szerint a fesztivál csak a hatalom által céltudatosan létrehozott biztonsági szelep volt a szubkultúrák frusztrált fiataljai számára. Az ún. harmadik nyilvánosság, vagyis a független ifjúsági fanzinok, zinok kiadói szerint a túl radikálisnak tartott együtteseket (például egy bizonyos ponttól a Dezertert) már nem hívták a fellépők közé.

A fesztiválon rockot, punk rockot, heavy metalt, bluest és reggae-t játszottak, és fellépett rajta gyakorlatilag minden ilyen stílusú zenét játszó fontos lengyelországi zenekar. A fesztivál fontos része volt az alter színpad is, ahol olyan együttesek léphettek fel, amelyek máshol nem számíthattak nagyobb számú közönségre.

A 80-as években a jarocini fesztivál a független zenei előadók számára gyakorlatilag az egyetlen olyan bemutatkozási lehetőséget jelentette, ahol gyakran nem alkalmaztak cenzúrát. Az olyan ritka helyek egyike volt, ahol nagyobb szabadságot engedtek meg az öltözet, a hajviseletet, a viselkedésmód és a véleménynyilvánítás terén.

1980 után a fesztivál komoly szerepet töltött be a zenei világban, főleg a közönségének köszönhetően. Gyakran előfordultak különböző incidensek is: kifütyülték az együttest, vagy megdobálták paradicsommal, sárral vagy kövekkel. A fesztiválközönség nem tolerálta az abban az időben hivatalosan támogatott zenekarokat, a közönség fogadtatása pedig gyakran döntően befolyásolta az előadók további sorsát is.

A koncertek amatőr felvételei elkerültek az ún. harmadik nyilvánossághoz tartozó, nem csak a hivatalos kultúra, de a második nyilvánosság (azaz az ellenzék) irányába is kritikus alternatív kiadókhoz, ami nem csak a hatalommal, de a fő ellenzéki irányvonalaktól való távolságtartást is jelentette.
A Jarocinban bemutatkozó zenekarok közül talán a következők a legfontosabbak:

 

T.Love

Dżem

TSA

Oddział Zamknięty 

Armia 

Izrael

Dezerter

Sztywny Pal Azji

Acid Drinkers

Hey

Kat 

2018-ban a jarocini fesztivál Jan Garbarek világhírű szaxofonos koncertjével kezdődött, akinek az édesapja a Jarocin melletti Osieka községben született. A következő három nap során a négy színpadon tízegynéhány, különböző zenei műfajokat képviselő zenekar lépett fel. Feltétlenül érdemes kiemelni a Pink Freud fellépését Wojtek Mazolewskivel, az idei fesztivál nagykövetével, akik fantasztikus módon idézték fel a nemrégiben elhunyt Robert Brylewski emlékét, a lengyel rockszcéna nesztoráét, aki olyan zenekarokat alapított, mint a Kryzys, a Brygada Kryzys, az Izrael és az Armia. Érzelemviharokat kavart az Apteka és a Public Image Ltd fellépése is Johhny Rottennel, a Sex Pistols ikonikus énekesével. A programot filmvetítések és beszélgetések gazdagították (többek között a Pussy Riot-tal, Pablopavoval, Andrzej Stasiukkal, Marcin Świetlickivel és Lech Janerkával). Mint mindig, Jarocinban most sem hiányozhatott a fiatal előadók számára kiírt verseny (Jarocini Fiatal Ritmusok).

Végül, Lengyelország függetlensége visszaszerzésének 100. évfordulója alkalmából, a jarocini főtéren a különböző zenei műfajokat képviselő fiatal előadók felidézték azokat a dalokat, amelyeket egész Lengyelország jól ismer (Obywatel G.C, Sztywny Pal Azji, T. Love, Republika, Chłopcy z Placu Broni, Maanam, Tilt czy Brygada Kryzys). A Nemzeti Kulturális Centrum erre az alkalomra kinyomtatta ezeknek a daloknak a szövegét, így egy nagy közös – ráadásul milyen erőteljes – éneklés alakult ki a friss levegőn. – A függetlenség visszaszerzésének 100. évfordulója alkalmából meg szeretnénk hívni e lengyeleket egy közös éneklésre. Ne csak klasszikus hazafias dalokat énekeljünk – ilyen eseményből az elkövetkezendő hónapokban számos lesz –, hanem, itt Jarocinban, alternatív dalokat, amelyekben a művészek a sötét lengyel népköztársasági időkben megfogalmazták a szabadságot és ennek köszönhetően nemzedékeken átnyúló kösösségi érzést hoztak létre – mondta beszédében Rafał Wiśniewski professzor, a Nemzeti Kulturális Centrum igazgatója.

 

Források: Wikipedia, Głos Wielkopolski, culture.pl, Gazeta Jarocińska