A TÉR TÖRÉKENY GEOMETRIÁJÁN TÚL

Kiállítás

Kortárs képzőművészeti kiállítás a veszprémi lengyel-magyar barátság hete alkalmából.

2018. március 14. (szerda), 18.00 — április 15. (vasárnap)

Művészetek Háza Veszprém, VÁRGALÉRIA

8200 Veszprém, Vár u. 17.

A TÉR TÖRÉKENY GEOMETRIÁJÁN TÚL

Kortárs képzőművészeti kiállítás a veszprémi Művészetek Házában, a Várgalériában

Megnyító március 14-én 18.00 órakor

 

Köszöntőt mond: Hegyeshalmi László a Művészetek Háza Veszprém igazgatója 

Megnyítja Patrycja Rup kurátor és művészeti menedzser

MŰVÉSZEK: Tomasz Piars / Plank Antal

 

Kiemelkedően fontos évben ad otthont a lengyel-magyar barátság napjának Veszprém városa, 1918-ban, száz éve nyerte vissza ugyanis függetlenségét és lett újra önálló, szabad ország123 éves széttagoltság után Lengyelország. A centenárium fontosságának megfelelően számos lengyel kötődésű kulturális program zajlik majd a városban, amelyek március 23-án a két köztársasági elnök közös látogatásában csúcsosodnak ki. Ennek a programsorozatnak része Tomasz Piars lengyel festőművész és Plank Antal magyar szobrászművész közös kortárs művészeti projektje, melynek a Művészetek Háza Vár Galériája ad otthont.

 

„Semmit sem látsz, amíg nincs meg a látásához szükséges metaforád.”   
― James Gleick, Chaos: Making a New Science

 

A Tér törékeny geometriáján túl című kiállítás a lengyel művész, Tomasz Piars festményei és Plank Antal magyar szobrász munkái közötti párbeszéden alapul. A kiállítás bonyolult kapcsolatokat tár fel absztrakt geometriai tárgyak között, melyeket az alkotók az esztétikai formák és művészi stratégiák évtizedek és kontinensek átformálása révén elemeznek.  A geometria metaforává alakul.

Tomasz Piars munkáiban a vonalak, szögek, formák és alakok együttesen alkotnak egy többszintes gyakorlatot a festészeti stratégiában, mely felfedi minden egyes darab csupasz szerkezetét. A Black Crystals című sorozat felgyülemlett titokzatos kristály-forma alakzatokat megjelenítő munkákból áll. Miközben ezek a különböző idődimenziókból, hagyományokból és vizuális rendszerekből való részletek ugyanazon a felületen fordulnak elő, nem törekednek az integritásra, ennek ellenére hangsúlyozzák egymás élességét és változatosságát.  A festmények egy több dimenziós szerkezetet sejtetnek, olyan rejtett tereket, ahol a határvonalak nem puszta véletlen folytán hoznak létre új részeket. Ahogy bőségesen merítenek a művészet történelméből és újrahasznosítják a történelem különböző pillanatait, akár egyfajta képi feleletként értelmezhető a deleuze-i kristály-kép fogalomra, melynek értelmében az idő a múló jelenre és a megőrzött múltra oszlik. A múlt olyan, mint egy virtuális világ, amelyben elmerülve megpróbáljuk elérni a benne rejtett emlékeket, és emlékképek formájában felfrissíteni őket. Piars sorozatában a múlt különböző területeinek együttélését találhatjuk meg.

Plank Antal minimalista, fényes szobrai kísérletek egy új, tökéletes forma keresésére, miközben felhívják a figyelmet a munka materialitására. Attól függetlenül, hogy kivételesen kevés anyagot használt fel hozzájuk és egészen a geometriai absztrakció alapjaira csupaszította őket, megmaradt a szobrok sajátos könnyedsége és mozgalmassága. A szublimált futurisztikus struktúrák látszólag a tudomány és a technológia világához tartoznak, de valójában bennük a természetből ihletett formákat találunk. Kristályszerű, nagyméretű origamihoz hasonló vagy futurisztikus gépekre emlékeztető formákat öltenek magukra a szobrok. Ezek különböző vektorok és erők hatására vonalak által rendezett töredékekből állnak össze. Miközben a belső feszültség keletkezik, a művész arra törekszik, hogy megőrizze ezt az állapotot, ugyanakkor megtartsa az egyensúlyt. Munkái a mozgás érzetét keltik, egyúttal kifejezik az egyensúly elvesztésének kockázatát, így tükrözik a környezetünkben fellelhető dolgok folyamatosan változó állapotát. A fő anyag az acél marad, mégis meggyőzően imitálja a műanyagot, mely kiemeli a forma integritását, de fizikai jellegének köszönhetően törékenységre és labilitásra utal.

A kiállítás elemzi az örökölt és jól elfogadott metaforákat a geometriai absztrakcióról. Mindkét művész gondosan megfigyeli az őket körülvevő valóságot, érzékeli az energia feszültségét és áramlását, hogy dinamikus alkotásaik révén kifejezzék azt. A bemutatott művek felteszik a kérdést, mely történetek, elbeszélések alkalmasak arra, hogy segítsék az alkotások megértését. Másfelől, milyen történeteket mondanak el az alkotások? Milyen elbeszélések rejlenek a széttördelt darabok közt? Az alkotás arra kényszerít bennünket, hogy helyreállítsuk ezeket a történeteket, hogy újra megtaláljuk őket az összesűrített beszédmódban.

* A címet a Nicolas Roeg által rendezett Don't Look Now-ban (1973) megjelenő kitalált szereplő kitalált könyve ihlette.

Megtekinthető aprilis 15-ig

Videók