A MAGÁNY KÁPRÁZAT - Lengyel-magyar kortárs művészeti kiállítás a LATARKA Galériában

Kiállítás

2017. március 22. (szerda), 19.00 — április 22. (szombat)

1061 Budapest, Andrássy út. 32

A MAGÁNY KÁPRÁZAT

Lengyel-magyar kortárs művészeti kiállítás a LATARKA Galériában

„A magány káprázat.  Az ember gondolatai mindig a másik ember körül forognak, összekötve őt a mások sorsával, amit hiába is próbál eltaszítani magától”  - ezek Zofia Nałkowska lengyel író és publicista szavai. De valóban így volna ez? Azt mondják, hogy a magány korunk  civilizációs betegsége, mert bár olyan világban élünk, amit a lájkok, szívecskék, facebook-ismerősök vagy követők mennyisége határoz meg, elfeledkezünk a legfontosabbról – a kapcsolatról a másik emberrel.

Ez az az érzelmi állapot, amit manapság gyakran megtalálhatunk a fiatal generáció művészeinek munkásságában. A különböző dimenziókban és szinteken érzékelt magányt mindannyian különbözően értelmezik, ennélfogva pedig eltérően is ábrázolják. Észrevehetjük az absztrakciókban, az alakok rétegződésében, abban, hogy az ember mellékdíszletté válik, vagy a látszólag átlagos, utcán elkapott mondatokban. „A magány káprázat” című kiállítás a legfiatalabb generációhoz tartozó öt lengyel festő, Katarzyna Dyjewska, Leszek Margasiński, Marta Nadolle, Magdalena Pela és Agnieszka Zabrodzka műveit mutatja be. A kiállításon részt vevő művészek mindegyike a 2015/2016-os szezonban jelentkezett egyéni kiállítással a Galeria Promocyjna-ban. A közös témaválasztáson kívül összeköti őket szépművészeti iskolázottságuk, és az művészeti ág, amelyben alkotnak. Ami pedig megkülönbözteti: stílusuk, világlátásuk és annak ábrázolása. A kiállítás célja, hogy bemutassa, menyire szerteágazó azon fiatal lengyel művészek munkássága, akik sikeresen találták meg saját alkotói önkifejezésük nyelvét a művészetek számára oly nehéz időnkben. Katarzyna Dyjewska az absztrakció határterületén alkotva valódi és elképzelt épített tereket rögzít. A modern embert körülvevő magányt és ürességet analizálja. Néha ezek valódi helyek, máskor elképzelt terek. Marta Nadolle képein egyfajta naplót vezet, amelynek általában ő maga a főszereplője. Saját tapasztalatait írja le bennük, saját életének jeleneteit foglalja keretbe, kommentárokkal látva el őket („NEM jó nekem egyedül”, „Az lesz majd, hogy rájuk erőltetem magam”, „Ha legalább egy kutyám lenne itt”). Magdalena Pela ezzel szemben „all-over” című alkotói sorozatában a tömeg struktúráját kutatja. az ember/jel alakját rétegezi. Agnieszka Zabrodzka tájképek festésére összpontosít. Ezek azonban nem átlagos tájképek, hiszen a kompozíció megváltoztatásával, a sötét színek használatával és az emberek staffázsként, mellékes díszletként való ábrázolásával munkái mágikus összhatással gazdagodnak. Leszek Margasiński a felesleg problémáját ábrázolja mai világunkban, az absztrakt festészet eszköztárát felhasználva. Mindegyik a kiállításon részt vevő alkotó a nézőhöz hasonlóan a maga módján értelmezi a magányt.

Megtekinthető aprilis 20-ig a LATARKA Galériában