TRANSITIONS Alicja Gaskon és Forgó Árpád kiállítása

Kiállítás

2016. március 2. (szerda), 19.00 — március 31. (csütörtök)

1061 Budapest, Andrássy út. 32

TRANSITIONS

Alicja Gaskon és Forgó Árpád kiállítása

Megnyító március 2-án 19.00 órakor

Kiállítást megnyítja Sipos Tünde művészettörténész

Megtekinthető március 31-ig a Platán Galériában

 

Alicja Gaskon 1985-ben született Varsóban. Diplomáját 2010-ben szerezte meg a Varsói Szépművészeti Akadémián, festészet szakon. Számos Európai és Amerikai kiállításon vett részt egyéni és csoportos tárlatokon egyaránt.

Műveit több rangos nemzetközi művészeti vásáron is bemutatták, emellett számos díjat és ösztöndíjat is elnyert.

„ Az én kifejező módom a festészet, a szobrászat, a video és rajz. A film mindig kiegészítője más munkáimnak és rendszerint ugyanazt a címet viseli, mint azok. Sorozat és projekt formában dolgozom. Inspirációm fő forrása mindig a gondolat. Ahogy azt egykor a híres lengyel vegyész Marie Curie mondta „az emberek ne érdekeljenek annyira, mint a gondolatok”. A képeim gyakran geometrikusak és absztraktok, szinte soha sem valósághűek. A művészet a gondolkodás egy formája. A gondolatok tárgyak formájában jelennek meg, amelyeket meg lehet nézni, meg lehet érinteni, de mindig ezen túlmutatóak. Az a céljuk, hogy felkeltsék az érdeklődést, provokáljanak, vagy megtévesszenek. Olyanok, mint egy árnyék a fizikai valójuk mellett; valahol a metafora és a nyílt elbeszélés között helyezkednek el.” (Gaskon a saját munkásságáról 2015. január)

Gaskon különböző közvetítőket (médiumokat) használ, a változékonyság (változás) és nyitottság, őszinteség jelenségeit kutatja.

Munkái gyakran az absztrakt és a megjelenítés, forma és formanélküliség, gondolat és annak anyagi megformálása között vannak. A művei összejátszanak a kiállítótérrel, képeit pedig gyakran hangokkal egészíti ki, ezzel is felvetve a különböző médiumok közti kérdést, a művészet és a tér, a gondolat és annak hordozója közti viszonyról. Ezt a határvonalat vizsgálva Gaskon rámutat a művészet lehetőségeire és lehetetlenségeire, mi az, ami megjelenik és mi az, ami eltűnik a művészi alkotófolyamat során. Gaskon stratégiája gyakran a leegyszerűsítés. Ezt legtöbbször egyszerű formák segítségével fejezi ki, mint pl. a vonal, vagy a négyszög. Gaskon a művészi alkotás legalapvetőbb eszközeivel dolgozik, ezzel is a kifejezésforma határait kutatva. Gaskonnál egyszerre jelenhet meg az alkotás és megsemmisülés, az újítás és diverzió. Példaképpen az Unfolded című sorozatában Gaskon különböző technikákat és anyagokat kapcsol össze (kollázs, nyomat, rajz, zománc, alumínium, fa, lakk, ragasztó) hogy vizsgálódhasson a művészet gondolati és térbeli határain. Megingatva és megsemmisítve hagyományos értelmezését és alkalmazását, Gaskonnak sikerül komoly műveket létrehoznia, amelyek kihívást jelentenek a nézőnek, és amelyek ezzel együtt felszabadítóan hatnak rá őszinte (nyitott) megformáltságukkal.

Forgó Árpád művei abba a nemzetközi kortárs művészeti vonulatba illeszkednek, amely felvállalja az absztrakció örökségét, és továbbfejleszti azt a maga módszereivel. Az alkotásokat jellemző letisztult, szikár formanyelv olyan geometriai alapműveletekkel operál, mint a tükrözés, eltolás, forgatás. Ugyanakkor a minimalista építkezés invenciózus, pontos arányérzékkel kezelt optikai effektekkel egészül ki úgy, hogy például egy vékonyan húzott élénk színű csík vagy kifeszített dupla zsinórhálózat megsokszorozza a redukált látványt. Visszatérő motívum ugyanannak az elemnek a változatai: csík, sáv, szalag, zsinór. Valamikor húrként feszül, spirálszerűen megcsavarodik, valamikor becsomagolja a művet. Forgó Árpád munkáinak befogadását a különféle nézetek, irányok határozzák meg, ahogy elhalad előttük a nézőjük, a kompozíciók variációgazdagsága fokozatosan bomlik ki. Szervesen kapcsolódnak a környező térhez, a levegőhöz, a fényhez, az árnyékhoz. A finom kinetikus hatások a venezuelai származású francia művész Jesús-Rafael Sotó (1923-2005) munkásságát idézik, formázott vászon-megoldásai pedig a magyar neoavantgárd hagyományát elevenítik fel. Forgó Árpád tömör és választékos megfogalmazású, kisméretű objektjeiben belső történetek rejlenek, amelyekhez szorosan hozzátartozik az anyagválasztás. Ha pedig belső történetek, akkor leginkább haikuk, amelyek érzékenyek a természetre, a szemlélődésre, és a szelíd derűvel átitatott a játékosságra.  (Mészáros Zsolt – művészettörténész)

 Forgó Árpád számos hazai és nemzetközi kiállításon vett részt; többek között, az Anya Tish Galéria (Houston), az SNO Galéria (Sydney) és a Griffin Galéria (London) is kiállította munkáit. Több nemzetközi rezidens program ösztöndíjasa, úgy, mint a Visegrad Artist Residency Program (Varsó) és a Vermont Studio Center (Johnson, VT); a közeljövőben pedig  a Golden Foundation (New York) rezidens művésze lesz. 

http://balzerprojects.com/alice-gaskon-works/

http://www.leguern.pl/en/artists/Alice-Gaskon/

http://www.forgoarpad.hu/

Platán Galéria, Andrássy út 32.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Átalakulás. Ez a fogalom a kiállítás hívószava. Alicja Gaskon és Forgó Árpád műtárgyai – nem hagyományos értelemben vett két dimenziós képei – médiumai ennek a jelenségnek. Alakítanak minket és általunk ők is alakulnak. Itt az idő arra, hogy amíg a kiállítást megtekintjük kifejlődjön, véghez menjen ez a folyamat.
Szeretettel köszöntök mindenkit ebben a különleges térben!
Átalakulások folyamatos körforgásában élünk: életszakaszok, évszakok, fejlődési szakaszok között. A kiállítás azért kapta ezt a mottót, mert a felhasznált alapanyagok a művészi munka eredményeképpen az átlényegítés jelentését kapták. A műveknek célja van azon túl is, hogy vizuálisan mutatnak valamit, olyan gondolatköröket indítanak be, amik filozofikus irányba terelik a nézőket. Tehát ebben a kiállításban most nem az ábrázolása a fontos, hanem az, hogy hogyan viselkednek ezek a tárgyak. 
Egy kis használati utasítás: a művészek szándékának megfelelően arra bíztatok mindenkit, hogy ne csak szemből nézve, hanem amit lehet fentről és lentről sőt belűről is vizsgáljunk meg. Ezek a határozott és makacs művek csak akkor árulnak el magukról információkat, ha azokért mi is lépéseket teszünk. Elhaladva előttük figyeljük meg, hogy milyen kinetikus hatást eredményeznek és milyen optikai reakciókat váltanak ki a fény és árnyék hatások vagy a különböző látószögek perspektívájában. 
A művészek és az alkotások abszolút mértékben építenek arra, amiről a hermeneutika szól. A befogadó a fontos, akinek feladata az, hogy kiveszi a jelentéseket és a gondolatokat a műből. Ezek ugyanis minden alkotásban másképpen vannak benne, de benne vannak. A befogadón van tehát a lényeg, ő formál, tulajdonképpen ő is létrehoz egyfajta művet, ami az eredetiből táplálkozik, ugyanakkor önálló életet is él.
Mindkét művész attraktív-absztrakt munkáiban tükröződik a mestertudás. A tárgyak megkapó külleme játszik más érzékszerveinkkel is. Izgalmas festészeti eljárások mellet expresszív kifejezésmódok mint a préselés és a szakítás is jelen vannak. Az így létrejött képkivágások, a lyukak és hiányok is a képek építőelemei úgy mint, a szigorú térbeli formák kiterjesztése is. Határokat feszegetnek az anyag párosításokkal, a sík és térbeli felületek kölcsönhatásával. 
Alicja munkái elmélkedéseinek formába öntése. A gondolatiság, a koncepció harmóniája alkotásainak alappillérje. Marie Curie szellemiségét magára vonatkoztatja a kémikusnő mondásával: Az emberek ne érdekeljenek annyira mint a gondolatok. / Az embereknél jobban érdekeljenek a gondolatok
Az alkotás folyamatát szerinte inkább a fájdalom, mint az öröm érzése jellemzi. Gondoljunk csak a születésre, a világra hozásra. Abban a csodálatos teremtő folyamatban is rettentő fájdalom van. Azt gondolom, hogy képein ezek a mély érzések nagyon átütően mutatkoznak meg. Tanúi ennek a használt színek is. Nála az ihlet kezdőpontja és a mű megalkotásának végpontja között van az első alakulás-periódus, majd a mű a közönség által tovább formálódik és így a művész fizikai formába öntött gondolata az idő dimenziójával teljesedik ki. 
Árpádhoz közel állnak a természetes anyagok a különféle fák, melyek közül egy különleges cédrus sorozat látható itt, melyben a hordozó hátoldalát festette meg, mely élénk színével kapcsolatot teremt a fallal, az installálás helyével. De szívesen használ különféle vásznakat és fonalakat is. Térbeli alakzatokat képez ezekből, gyakran vászonba burkolja őket és akrillal festi le. Ez egy igazán felfedezni való, mű a műben a művel konstrukció. Azzal, hogy több perspektívát, dimenziót emel be egyre szoborszerűbbé válnak kompozíciói. Munkái megidézik az emberi bőrt, ami idővel változik, rugalmas, nyúlékony és természetes. Olyan esszenciális finomsággal közeledik az anyaghoz, hogy szinte érezzük, ahogyan hártyaként lélegzik. Ő az érzékszerveket úgy célozza meg, hogy valamilyen már meglévő korábbi személyes élményt, tapasztalatot kíván felidézni a nézőben. Az átalakulás fogalma nála azáltal jelenik meg, hogy a használt természetes anyagok a műalkotássá formálás ellenére mégis megtartják az eredeti textúrájukban rejlő jellegzetességüket.

A változás tehát lehet esetleges vagy tudatos, mindenesetre mindig van benne valami rejtélyes, mivel nem tudjuk mi lesz a folyamat vége, mivé válik a tárgy, vagy az átalakuló személy állapota egy-egy hatásra reagálva. 
A kiállítást ezeknek a gondolatoknak kíséretében megnyitom.

Sipos Tünde

Videók