Marko Maetamm: Amentia

Kiállítás

Marko Maetamm: Amentia

2001. augusztus 9. (csütörtök), 18.00 — augusztus 31. (péntek)

Platán Galéria

Budapest, VI. Andrássy út 32.

Marko Maetamm: Amentia

Marko Mäetamm az észt kortárs képzőművészet egyik legfrissebb művésze, aki 1995. tavaszán az Észt Művészeti Akadémia tanárainak határozata alapján magisztrátusi fokozatot szerzett. Ennek figyelemreméltóságát valamelyes csökkenti a tény, hogy ezzel csak második Észtországban - Mari Kurismaa pár hónappal korábban kapta kézhez igazolását. De Kurisamaa festészeti eredményeivel ellentétben Mäetamm művészete nem fér be az eddigi észt művészeti megítélésbe.

A művész magisztrátusi dolgozatában felemlegette az USA egykori közlekedési szabályainak átalakítását. A '60-as évek Amerikájában a gyorsforgalmi utak melletti nagyméretű közlekedési táblákat 200 m hosszúra nyújtott pannókkal helyettesítették, ahol a betűk és az ábrák a haladás irányában megnyúltak., így a száguldó autóból értékelhető kép és olvasható szöveg látszott. Érthető módon a gyalogosok és a lassabban haladó autósok nem érhették meg a táblákra írt jeleket, de ők amúgy sem vettek részt az autópályák rohanó életében.

Az analógia Mäetamm munkáiban nyilvánvaló - akrilképei nem többszöri felhasználásra, nem végtelen csodálatra és meditálásra készülnek. A bennük foglalt információ elhaladás közben felfogható, egyszerre megérthető, az előttük való megállás és mélyebb tanulmányozásuk nem jár új felfedezésekkel. Mäetamm kifejezésmódja karikírozó, mobil, gyors, a szem sarkából felfedezhető elemekkel teli - pont mint egy közlekedési tábla, amire elég a kocsi ablakán keresztül egy pillantást vetni, amivel egész üzenetét birtokoljuk. Mäetamm maga is közlekedési táblákként definiálja műalkotásait.

Mäetamm feladatként látja a rutin eltörlését és a kapcsolatok újbóli felélesztését. A szemlélő figyelmét néhány formális, a köznapi életben rejtve maradó figurára irányítja, aminek pszichedelikus ragyogást kölcsönöz. Az ipari termelésre utaló vonalvezetés és a popsztárok unalomig épített imázsa Mäetamm keze alatt organikus életteliségű, pulzáló vérkeringésű groteszk figurává válik.

A művész eltávolodik a történelmi pop-arttól és egyfajta játékos megközelítésben szemléli a többi művészeti korszakot is. Ez olyan megközelítés, ami nem határolódik le a vizsgálandó tárgyak kiválasztásában: figurává válhat a minket körülvevő világ teljes egésze, sőt saját történelmi tudatunk is. Ez a lehetőség abból a szerkezeti hiányosságból ered ami az eddigi történelem átformálásában, és nem folytatásában rejlik.

Mäetamm jelenlegi munkáiban a vizuális aszkézis tanúi lehetünk. A korábbi ragyogó színű pop-ábrák átadták helyüket az elsősorban fekete-fehér, skematikus piktogramoknak. A képi világ pszichedelikus töredezettsége most hosszabb és lehatároltabb narrációkban jelenik meg. Mäetamm már nem ábrázol, hanem elmesél. A képek címei fekapaszkodtak a vászonra, ott több érvre és ellenérvre szakadnak, a képi tartalom egyre inkább képregényszerű folytatásokban jelenik meg. És a filmszalag innen már csak egy lépés.

 

Johannes Saar

Együttműködő partner: Magyarországi Észt Intézet