Re-animáció I. blokk

Film

Re-animáció I. blokk A lengyel animációs film története XI. Lengyel Filmszemle

2005. június 4. (szombat), 19.30

SZINDBÁD mozi

RE-ANIMÁCIÓ

A lengyel animációs film rövid története

DOM - A HÁZ
Walerian Borowczyk i Jan Lenica, 1958

LABIRYNT - LABIRINTUS
Jan Lenica, 1962

FOTEL
Daniel Szczechura, 1963

CZERWONE I CZARNE - VÖRÖS ÉS FEKETE
Witold Giersz, 1963

KLATKI - RÁCSOK
Mirosław Kijowicz, 1966

WSZYSTKO JEST LICZB¡ - MINDEN SZÁM
Stefan Schabenbeck, 1966

APEL - APPEL
Ryszard Czekała, 1971

TANGO - TANGÓ
Zbigniew Rybczyński, 1980

ŁAGODNA - EGY SZELÍD NŐ
Piotr Dumała, 1985

STROJENIE INSTRUMENTÓW - HANGOLÁS
Jerzy Kucia, 2000

SZTUKA SPADANIA - AZ ESÉS MŰVÉSZETE
Tomek Bagiński, 2004

Szemelvények a lengyel animációs film történetéből
(részletek)

A lengyel animációs film kezdetei Władysław Starewicz nevéhez fűződnek, aki a bábfilm készítés úttőrőjeként vált nemzetközileg is ismertté. Starewicz első filmjeit még az első világháború előtt készítette Moszkvában. A két világháború közötti időszakban kevés művészi igényű animációs film született. Ebből az időszakból érdemes megemlíteni többek között Feliks Kuczkowski és Jan Jaroszy nevét.

A világháború utáni első évtized szintén nem hozott, ezúttal ideológiai okokból, igazán kiemelkedő alkotásokat. Kétségtelen eredményei közé tartozik azonban, hogy intézményes alapokat teremtett az 1956 után dinamikusan fejlődésnek induló és művészileg igen érdekesnek ígérkező lengyel animációs filmgyártásnak. Létrejöttek az első animációs filmstudiók, megnővekedett a filmek és a készítőik száma, s az alkotók közül sokan vállalták fel, hogy animációs filmrendezőként határozzák meg magukat.

A lengyel animációs filmművészet tényleges kezdeteit tehát az 50-es évek második felére tehetjük. Első nagy korszaka azonban, egészen a 60-as évek elejéig, az akkoriban nagy sikereket arató játékfilmgyártás árnyékában fejlődött. A lengyel animációs film egyik legnagyszerűbb korszaka a szakma és a kritika részéről végeredményben visszhang nélkül maradt.

A lengyel animációs film első nagy korszakának legérdekesebb művész egyéniségei kétségtelenül Walerian Borowczyk és Jan Lenica voltak. Az ő kivágásos és kombinált technikával készített kísérleti filmjeik Lengyelországban és számos nemzetközi fesztiválon is sikereket arattak.

Az animációs filmnek ezt a korszakát a művészi kísérletek határozták meg. Borowczyk és Lenica mellett többek között Włodzimierz Haupe, Witold Giersz és Zenon Wasilewski hozott létre animációs technikát számos más eljárással társító kísérleti filmeket..

A lengyel animációs film következő korszakában a filozófiai reflexió dominált. Az irányzat legkiemelkedőbb egyéniségei a még az előző korszakban debütált Mirosław Kijowicz és Daniel Szczechura. A hozzájuk csatlakozó művészek – Stefan Schabenbeck, Henryk Ryszka, Ryszard Czekała – alkotásaiban az emberi sors, lét legfőbb kérdései kerültek előtérbe.

A következő korszak a 70-es évekre tehető, amikoris számos különböző stílus és művészi irányzat létezett párhuzamosan egymás mellett. Megjelent számos más tendencia; ezek közül leggyakoribb az ökológiai problematikát feldolgozó áramlat volt. Megnövekedett az olyan alkotások száma, melyek a mindennapi élet apró történéseit állítják középpontba, mintegy rituális jelentőséget tulajdonítva az egyes gesztusoknak, eseményeknek.

A 70-es évek legjelentősebb alkotói közé tartozik Zbigniew Rybczyński (1980-ban Tangó című filmje Oscar díjat is kapott), de ekkor készítették filmjeiket olyan neves művészek is, mint Jerzy Kucia, Jerzy Kalina, Stanisław Lenartowicz. Az 1967-ben bemutatkozó Julian Antonisz a 70-es években alkotta ún. non-camera (kamera nélküli) eljárással filmjeit, amelyeket közvetlenül a celluloid szalagra rögzített.

A 70-es évekre jellemző stílusbeli pluralizmus máig is meghatározó tényezője a lengyel animációs filmművészetnek. A korunk művészetében általánosan csak posztmodernizmusként emlegetett jelenség kedvező alapokat nyújt e tendencia továbbéléséhez. A már ismert alkotókhoz fiatal művészek csatlakoznak, akik vagy újabb ötletekkel állnak elő, vagy átértelmezik és újraírják a régieket. Aleksander Sroczyński pl. a korábbi alkotásokban már alkalmazott komikus és groteszk motívumokat ötvözi, újabb, agresszívebb fekete humort teremtve. Piotr Dumała sajátos módon nyúl vissza a filozófiai problematikához – irodalmi témákból merített reflexiói egzisztenciális kérdésekké szélesednek.

A kommunizmus bukása óta a legnagyobb sikereket újra annak a két alkotónak – Jerzy Kuciának és Piotr Dumałának – a filmjei aratták, akik a nemzetközi arénában már az előző évtizedekben is számos elismerést szereztek maguknak.

Váratlanul kisebb reneszánszát kezdte élni a bábfilm. Néhány, ilyen technikával készült film formai és tartalmi szempontból is kétségtelenül figyelemre méltó. E technika mai képviselői közül Marek Skroweckit tartják a legjelentősebb alkotónak.

A fiatal és a legfiatalabb animációs nemzedék legtehetségesebb tagjai közé tartozik ma többek között Paweł Borowski, Piotr Karwas, Tomasz Kozak, Anna Matysik, Wojciech Sobczyk.
A fiatal lengyel filmesek természetesen elsajátították a komputer-technikát, ahogyan kortársaik is szerte a világon. A science fiction és a fantasy poétikájának hívei külön, csak a beavatottaknak szóló, zárt kört alkotnak. Közéjük tartozik a festőművész Zbigniew Maciej Dowgiałło és Wojciech Majewski. Az, hogy a szakmai körökben korábban ismeretlen, debütáló Tomek Bagiński Katedra című filmjét (2000.) Oscar-díjra jelölték, azt mutatja, hogy korunkban, amikor bárki készíthet színvonalas filmet otthoni számítógépén, bármely pillanatban meglepetésben lehet részünk. Ebben reménykedhet egyébként nemcsak a lengyel animáció.

Ryszard W. Kluszczyński írása alapján